Egy igazi ritkaság került ma az asztalomra, utoljára valamikor a 2000-es évek elején találkoztam ezzel a típussal utoljára. A Daiwa ST2670 orsót Japánban gyártották a 80-as évek közepén, Európában – pontosabban Németországban – 1986-ban mutatták be. Nem sok írásos információt lehet róla találni a világhálón, ugyanis nem lett nagy népszerűségnek örvendő tekerő, mert akkori viszonylatban igen borsos árat kellett fizetni érte és a horgászok is kevésbé voltak nyitottak az újdonságokra. A marketing sem úgy működött mint manapság, a gyártók sem vertek nagy port minden újdonságnak világszerte, internet meg csak a NASA központban volt elérhető. Nem akarom tovább fokozni a visszatekintést, de akkoriban én még fekete-fehér tévén néztem a Hupikék Törpikéket! 
Viccet félre téve, az orsó ára nem indokolatlan túlárazás volt, hiszen olyan anyagokat használtak a gyártásnál, amit ma szinte csak a felső kategóriánál alkalmaznak és a fékrendszere sem volt hétköznapi. Külsőre is elég furcsának számított, kinézete legjobban a mai nyeletőfékes orsókhoz hasonlít, de a fékrendszer működése inkább a harci fékes orsókhoz áll közelebb, így ezek ősének is tekinthetjük az orsót.Egy kedves ügyfelem keresett meg, hogy vállalnám-e az orsó karbantartását, mivel apukája nagyon ragaszkodik hozzá (joggal) de egy kisebb hiba miatt nem igazán használja. Természetesen örömmel mondtam igent és izgatottan vártam, hogy végre megérkezzen a műhelyembe. 
Amikor kézbe vettem az orsót jól látszott, hogy nagyon vigyáztak rá, de természetesen a használat nyomai is felfedezhetőek rajta, nem vitrinben tárolták. Egyszer használat közben lett egy kisebb hibája is, eltört a felkapókar rugója, amit akkor egy szervizben kicseréltek, de az új rugó sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. 
Első tekerésre éreztem, hogy lesz vele munkám, mert nekem nem csak egy fáradt rugó jelenti a hibát, tehát megérett egy teljes karbantartásra. 
Amit még érdemes tudni az orsóról, azt a munkálatok képei alatt fogom leírni. Érdemes végig nézni, mert ez már történelem! 
Előre is köszönöm a megosztásokat! 
Horgászorsó szerviz
Daiwa ST2670
A rotor alkatrészei. A zsinórvezető görgő nem csapágyazott és nem is csapágyazható utólag, viszont forog és kerámia, gyakorlatilag nulla kopás, nem látszik rajta a használat nyoma.
Az első feladat a felkapókar rugó cseréje volt, mert a vékony acélból készült rugó igen gyengének bizonyult a felkapókar határozott visszahúzásához. Kapott egy izmosabb rugót, ami már kellően határozott, tökéletesen működik és reményeim szerint eltörni sem fog egy jó darabig. 🙂
Az orsóház bontása után látszott, hogy korábban már szervizelték és az is, hogy azóta nem igazán használták. Jól látszik a nagy méretű bronz tányérkerék és a csiga.
A tányérkerék mindkét oldalán kiváló minőségű Japán Koyo csapágyak kerültek beépítésre, amit érezni lehet az orsó futásán és persze hozzájárul ahhoz, hogy huszonéves használat után is szinte kopásmentes a tányérkerék. A ház anyaga grafit, a csapágyak tökéletesen illeszkednek a házba.
Az orsó „kilincses” visszaforgás gátló rendszere is minőségi anyagokból készült. Ugyan nem áll meg minden ponton vissza forgásnál, mint a tűgörgős utódok, viszont ez garantáltan nem fog megcsúszni és kevésbé érzékeny a szennyeződésekre.
Nem mondhatni, hogy kevés alkatrész került az orsóházba. Ami belekerült az viszont mind fém és minőségi anyag és a megmunkálásuk is tökéletes. Egyetlen műanyag alkatrészt találtam, ez a fékerő állító kapcsoló összekötő eleme. (A képen pirosan virít)
A fék rendszer lelke négy darab teflon lamellából áll, a tengelye szintén bronz. A gyakorlatban a fékrendszer egy hagyományos hátsófékes orsó működéséhez hasonlít és a hátsó fékerő szabályzó úgy is működik. Azonban…
… kapott egy másik fékerő állítási lehetőséget is az orsó. Ennek a fékerő szabályzója külsőleg hasonlít a mai nyeletőfékes orsók kapcsolójára, nagyjából ott is helyezkedik el, viszont teljesen máshogyan működik. Működésében a harci fékre emlékeztet, de igazából azzal sem azonos. Egy excentrikus tengely segítségével (a fékerő szabályzó tengelye) egy izmos lemezzel „feszíti” vagy nyomja össze - ahogy tetszik - a féklamellákat, a hátsó fékerőszabályzóval ellentétes irányból. Ez nem csak használat közben praktikus megoldás, de elég komoly fékerő is elérhető, ami a teflon lamella és hátsófék kombinációjánál nem igazán jellemző.
Kívülről így néz ki a "kezelő felület". Mai nyelven szólva: "szerintem tök izgi!" 😂
A kulisszás dobemelő rendszer is minőségi anyagokból készült, a hajtásért felelős fogaskerék szintén bronz.
Szeretem. 🥰
Az építkezés egyik fázisa. Számomra ezek pont olyan gyönyörű képek, mint egy vízparti naplemente. Mindenki máshogyan beteg! 🤣🤣🤣 Nyugi, ez teljesen normális! 😊 Vagy mégse???
A munkálatok majdnem utolsó pillanata, már csak a tányérkerék tökéletes hézagolása van hátra. A zsírban tocsogó orsó helyett a korábban alaposan letisztított tányérkerék belső oldalán megfelelő minőségű és mennyiségű kenőanyag található, a külső felén pedig az ujjlenyomatom helyeztem el a későbbi pontos beazonosíthatóság végett. Kell ennél több? 😁🤣
Elkészült az orsó. Számomra is meglepő lett a végeredmény, ugyanis nagyon sok mai, „csúcstechnikás” orsó mellé oda merném tenni, ami a futását illeti. A megbízhatóságáról meg annyit, hogy betöltötte a 25 évet és egy rugótörésen kívül semmi baja nem volt és nem is feltételezem, hogy a közeljövőben lenne. Öröm volt dolgozni rajta és remélem a jövőben a rendszeres karbantartásokkal hozzájárulhatok még egy negyed évszázados működéshez! Nagyon sok eredményes horgászatot kívánok vele!
Daiwa ST2670