ÍGY NE CSINÁLD OTTHON!!!

Nehéz napom volt ma. Egy Okuma Longbow LB60 nyeletőfékes orsó páros került a kezembe, annyi instrukcióval, hogy “átnézni”. Nem tudom kié és az előéletüket sem ismerem, mert egy horgászboltból kaptam őket. Kézbe vettem az egyik orsót, megtekertem és éreztem, hogy nagy baj van. Az orsónak rettenetes morgó hangja volt, ráadásul szorult az egész szerkezet, szinte alig tudtam tekerni. Ugyan ez volt a helyzet a másik orsóval is. Az első gondolatom az volt, hogy brutálisan túl van hézagolva és csapágy problémák is lehetnek. A meglepetések ezután következtek. Alig tudtam megbontani az orsóházat, a csavarok iszonyatosan meg voltak húzva, talán be is voltak ragasztva. Miután sikerült szétbontanom a házat, jelentős mennyiségű, jó kemény zsír látványa fogadott, de ezt már megszoktam (Home Office-ban sok sporttárs alkalmazza a bőséges kenést, hozzáteszem tök feleslegesen, ráadásul szar zsírral)! Amikor tovább bontottam az orsót, furcsa módon az egész tányérkerék a csapágyakkal egybe jött ki. Gondoltam kicsit túltolta a spori a “körömlakkot” a tengelyeken, ezt sem sajnálta rá. Aztán észrevettem az alufóliát az orsóházba, amivel a csapágyat igyekezett az elkövető megtámasztani kívülről is. (Hozzáteszem teljesen feleslegesen tette bele, mert a csapágy enélkül is szépen ült a házban. Na mindegy, valahol biztos olvasta, hogy az kell oda. ) Megtekergettem a csapágyakat, azonnal éreztem, hogy mindkét csapágy kuka. Próbáltam kézzel leszedni őket, de nem mozdultak. Ritkán van szükség rá, de elővettem a csapágylehúzót, azzal próbálkoztam. Megdöbbentem, mert ezzel sem mozdultak a csapágyak a tányérkerékről. Talán rá van ragasztva a csapágy? Féltettem a tányérkereket, nem akartam eltörni. Figyelmesebben tanulmányoztam és észrevettem, hogy forrasztó ónnal (!!!) van feltöltve a tengely, azzal próbálta megoldani a csapágyak illesztését a tengelyen. A szabadító megoldást egy kis “turista gázpalack” hozta, amivel gyorsan “lejegeltem“ a tányérkereket és egy hirtelen mozdulattal a lehúzóval sikerült megszabadítani a csapágyaktól. Kissé leizzadtam. Eltávolítottam a forrasztó ón maradványait a tányérkerékről és folytattam a bontást. Amikor kiszedtem a bronzcsigát, azzal is jött együtt az összes alkatrész: csapágy, visszaforgásgátló, minden… Atya ég! Ez is a forrasztós megoldás. Ekkor jöttem rá, hogy miért forgott a bronzcsiga akadozva. Azért, mert nem sikerült az egyenletes “feltöltés” az ónnal, így félre nyomta a csapágy az egész csigát, az meg beleért a dobtengelybe, az meg néha megszorult, néha nem… Ezt is sikerült szétszedni és folytattam a tisztítást. A két orsóra másfél flakon féktisztítót használtam el, mire kitisztítottam. A sűrített levegőt nem számoltam, de a kompresszorom is dolgozott becsülettel. Csak a bontás tisztogatás, csiszolgatás, köszörülés három órát vett igénybe. Orsónként. És még össze is kellett rakni őket. Az orsók végül új csapágyakat kaptak, hézagolás után minden a helyére került. Sajnos a házi barkácsolás okozott károkat, kopásokat, így az orsók már nem olyanok, mint új korukban. A morgó hang szinte megszűnt, szépen futnak, egy jó darabig még kiszolgálják gazdáját, persze rendszeres, szakember által végzett karbantartás mellett.