Egy kis történet hétvégére a hiszékeny vevőről, a mesét előadó kereskedőről (a szerzője ismeretlen) és a napvégi fáradtsággal küzdő, szkeptikus szervizesről. 
Minap érkezett hozzám két teljesen új, etetőrakétához kifejlesztett orsó. A kedves ügyfelem törzsvendég a műhelyemben, de most csak közvetítőként hozta el egy barátja orsóit. Maga a széria sem túl régi, így még nem találkoztam személyesen ezzel az orsótípussal. Annyi instrukciót kaptam, hogy készítsem fel az orsókat a használatba vételre és ha lehetőség van fejleszteni őket, akkor tegyem meg. Mivel nem tudtam milyen lehetőségeket rejt az orsó, így ezekről nem tudtam azonnal nyilatkozni, nyilván majd bontás után okosabb leszek. Gyárilag elég szerény a felszereltsége, de aztán kiderült, hogy igen jól fejleszthető az orsó, ami a csapágyak számát illeti. Erről a tuningról majd egy másik alkalommal részletesen írok, mert az is tanulságos. 
Szóval állunk és beszélgetünk a kedves ügyfelemmel, miközben tekergetem az orsót és észreveszem, hogy nem működik a visszaforgás gátló kapcsolója. Fizikailag ott van, de hiába kapcsolgatom, nem történik semmi. – Hát ez meg…? 
Teszem fel a kérdést, majd jön is gyorsan a határozott válasz: – “A másik orsó is ilyen, de van rá magyarázat, ez nem hiba.” A vevő a következő történet kíséretében vásárolta meg az orsókat, amit ugyan szó szerint nem tudok felidézni, meg nem is voltam ott, de megpróbálom leírni a lényeget: “Ez a típusú orsó mind ilyen. Benne van a működő visszaforgás gátló és a kapcsolója is ott van, de azért nem működik, mert ennél az orsónál felesleges kikapcsolni a visszaforgás gátlót, úgy vélte a tervezője. Ez már az “újfajta” trend. A gyártó így alkotta meg ezt a típust, mert úgy tervezték az egészet, hogy más modellekhez is felhasználható legyen az orsóház. Tehát van visszaforgás gátló, működik is folyamatosan, van kapcsolója is, de az nem funkcionál, a tervezési és gyártási folyamat “mellékterméke”, így csak vizuális élményt nyújt ebben a típusban.” Mi van??? 
Teszem fel magamban a kérdést és furcsán nézünk egymásra az ügyféllel, mert ugye látja rajtam, hogy sántít nálam a sztori. Erősen elkezdtem vakarni a fejem, mert láttam már pár csodát, de azért az alaptermészetem eléggé szkeptikus, nem dőlök be mindennek azonnal. Minden orsóban ott van a visszaforgás gátló, mert enélkül “gubancos” lenne a bevágás. Számos orsótípus van, aminél működik is folyamatosan, és nem kikapcsolható, mert valóban úgy döntött a tervező, hogy nem kell azt nekünk kapcsolgatni. Ilyenek többnyire a pergetésre tervezett orsók. Spórolnak az anyaggal is, az orsó súlya is csökken, elfogadjuk, megvesszük, használjuk őket, nincs velük semmi baj. De ha nem kikapcsolhatóra tervezik, akkor nem is fognak kapcsolót beletenni feleslegesen, kamuból, gyártási praktikusságból, vizuális ajándékként, csak úgy, eltakarni az orsóházon egy lyukat. Gondolom én. Persze biztos vannak kivételek, mert attól még, hogy én nem találkoztam vele, miért ne létezne? Ha viszont van rajta kapcsoló annak szerintem működnie kellene. De manapság már óvatosan bánok az ítélethirdetéssel, úgyhogy nem is feszegettem tovább a témát az ügyfelemmel, elbúcsúztunk. Bementem a műhelybe és gondolatban már ezen az orsón rugóztam, de még be kellett fejezni egy korábban megkezdett munkámat. Eléggé fáradt voltam már este felé. Emiatt kicsit elbizonytalanodva azon agyaltam, hogy egy etetőrakétás orsónál márpedig elég jól jön, ha kitudjuk kapcsolni a visszaforgás gátlót. Már rögtön az első mozdulatoknál hiányozna, például az etetés távolságának kimérésénél. Hacsak nem kiengedett fékkel recsegtetünk végig adott esetben száz méternyi zsinórt, megörvendeztetve ezzel a vízparton ülő összes sporit. Hát igen, ilyen egyértelmű dolgon is csak a fáradt ember kezd el agyalni, frissen, kipihenten csak röhögtem volna az “újításon”. Befejeztem a megkezdett munkám, már nem is terveztem aznapra semmit, de csak nem hagyott nyugodni ez a rakétás orsó. Lekaptam a polcról az egyiket, hogy utána nézzek ennek a visszaforgás gátló témának. Fékcsillag leteker, dob levesz, egy csavar ki, rotor le… és egyből megláttam a teljes visszaforgás gátlót, és a kapcsoló tengely végét. Még a vak is látja, hogy a kapcsoló tengelyének a vége le van törve, ezért nem tudja kapcsolni a rendszert. A letört darabot azonban nem találtam. Lehet, hogy kiesett már magától, vagy valaki már kivette a rotor alól? Már elkezdtem összeesküvés elméleteket gyártani, úgyhogy elővettem a másik ilyen orsót és azt is szétkaptam, hogy biztosan meggyőződjek a törés tényéről. Nem volt már nagy a meglepetés, pontosan ugyanazt láttam, mint az előzőnél. Folyamatosan működő visszaforgás gátló, letört kapcsolóvég, de letört darabot itt sem találok. Ennek már nagy jelentősége nincs, mert egy apró műanyag darabról beszélünk, ami tényleg olyan gyenge lehetett, hogy akár már az összeszerelő soron letörhette a melós. Vagy szállítás közben törhetett le? Teljesen mindegy a válasz, de valaki kitalált magyarázatként egy sztorit és az orsó páros így talált gazdára.
Teszem fel a kérdést, majd jön is gyorsan a határozott válasz: – “A másik orsó is ilyen, de van rá magyarázat, ez nem hiba.” A vevő a következő történet kíséretében vásárolta meg az orsókat, amit ugyan szó szerint nem tudok felidézni, meg nem is voltam ott, de megpróbálom leírni a lényeget: “Ez a típusú orsó mind ilyen. Benne van a működő visszaforgás gátló és a kapcsolója is ott van, de azért nem működik, mert ennél az orsónál felesleges kikapcsolni a visszaforgás gátlót, úgy vélte a tervezője. Ez már az “újfajta” trend. A gyártó így alkotta meg ezt a típust, mert úgy tervezték az egészet, hogy más modellekhez is felhasználható legyen az orsóház. Tehát van visszaforgás gátló, működik is folyamatosan, van kapcsolója is, de az nem funkcionál, a tervezési és gyártási folyamat “mellékterméke”, így csak vizuális élményt nyújt ebben a típusban.” Mi van??? Teszem fel magamban a kérdést és furcsán nézünk egymásra az ügyféllel, mert ugye látja rajtam, hogy sántít nálam a sztori. Erősen elkezdtem vakarni a fejem, mert láttam már pár csodát, de azért az alaptermészetem eléggé szkeptikus, nem dőlök be mindennek azonnal. Minden orsóban ott van a visszaforgás gátló, mert enélkül “gubancos” lenne a bevágás. Számos orsótípus van, aminél működik is folyamatosan, és nem kikapcsolható, mert valóban úgy döntött a tervező, hogy nem kell azt nekünk kapcsolgatni. Ilyenek többnyire a pergetésre tervezett orsók. Spórolnak az anyaggal is, az orsó súlya is csökken, elfogadjuk, megvesszük, használjuk őket, nincs velük semmi baj. De ha nem kikapcsolhatóra tervezik, akkor nem is fognak kapcsolót beletenni feleslegesen, kamuból, gyártási praktikusságból, vizuális ajándékként, csak úgy, eltakarni az orsóházon egy lyukat. Gondolom én. Persze biztos vannak kivételek, mert attól még, hogy én nem találkoztam vele, miért ne létezne? Ha viszont van rajta kapcsoló annak szerintem működnie kellene. De manapság már óvatosan bánok az ítélethirdetéssel, úgyhogy nem is feszegettem tovább a témát az ügyfelemmel, elbúcsúztunk. Bementem a műhelybe és gondolatban már ezen az orsón rugóztam, de még be kellett fejezni egy korábban megkezdett munkámat. Eléggé fáradt voltam már este felé. Emiatt kicsit elbizonytalanodva azon agyaltam, hogy egy etetőrakétás orsónál márpedig elég jól jön, ha kitudjuk kapcsolni a visszaforgás gátlót. Már rögtön az első mozdulatoknál hiányozna, például az etetés távolságának kimérésénél. Hacsak nem kiengedett fékkel recsegtetünk végig adott esetben száz méternyi zsinórt, megörvendeztetve ezzel a vízparton ülő összes sporit. Hát igen, ilyen egyértelmű dolgon is csak a fáradt ember kezd el agyalni, frissen, kipihenten csak röhögtem volna az “újításon”. Befejeztem a megkezdett munkám, már nem is terveztem aznapra semmit, de csak nem hagyott nyugodni ez a rakétás orsó. Lekaptam a polcról az egyiket, hogy utána nézzek ennek a visszaforgás gátló témának. Fékcsillag leteker, dob levesz, egy csavar ki, rotor le… és egyből megláttam a teljes visszaforgás gátlót, és a kapcsoló tengely végét. Még a vak is látja, hogy a kapcsoló tengelyének a vége le van törve, ezért nem tudja kapcsolni a rendszert. A letört darabot azonban nem találtam. Lehet, hogy kiesett már magától, vagy valaki már kivette a rotor alól? Már elkezdtem összeesküvés elméleteket gyártani, úgyhogy elővettem a másik ilyen orsót és azt is szétkaptam, hogy biztosan meggyőződjek a törés tényéről. Nem volt már nagy a meglepetés, pontosan ugyanazt láttam, mint az előzőnél. Folyamatosan működő visszaforgás gátló, letört kapcsolóvég, de letört darabot itt sem találok. Ennek már nagy jelentősége nincs, mert egy apró műanyag darabról beszélünk, ami tényleg olyan gyenge lehetett, hogy akár már az összeszerelő soron letörhette a melós. Vagy szállítás közben törhetett le? Teljesen mindegy a válasz, de valaki kitalált magyarázatként egy sztorit és az orsó páros így talált gazdára.Nem szeretek belemenni barkácsolásokba, amennyiben hibás egy alkatrész, mindig a cseréjét tartom szakszerű javításnak. Ebben az esetben viszont, még ha lenne is hozzá csere alkatrész, nagy valószínűséggel már az én kezemben eltörne beszerelés közben, de mivel nincs, ez a veszély nem fenyeget. Aztán ha kicserélném és visszakerül a gazdájához, akkor meg nála törne el az első használatkor, ami számomra is kellemetlen lenne, minimum a csuklás, amikor emlegetne. Egyből azon kezdtem agyalni, hogy a törött kapcsolótengely végét hogyan lehetne pótolni, tartós, erősebb megoldást alkotni. Ne én érezzem már szarul magam egy gyengére sikerült megoldás miatt, mert ugye elhallgatni sem szeretném, meg hazudni sem fogok róla. Elsősorban azért nem szeretek belemenni az ilyen megoldások kitalálásába, megvalósításába, mert rendkívül időigényes. Meg kell találni mindig a legegyszerűbb megoldásokat, mert általában az a legtartósabb és legmegbízhatóbb működésű és sokszor ehhez kell a legtöbb gondolkodási idő. Ebben az esetben viszont eléggé gyorsan megterveztem a megoldást és a kivitelezése sem tartott tovább tíz percnél, így meg is csináltam a visszaforgás gátló kapcsolóját, ha már ott van az orsón működjön jól. Én is továbbadhattam volna a mesét, egyszerűen elhallgattam volna a látottakat és nem kell se gondolkodnom, se dolgoznom rajta. Ha nem tudtam volna megcsinálni, akkor azt is elmondtam volna a tulajnak, de ha csendben maradok, asszisztáltam volna egy olyan mese terjedéséhez, ami nettó hazugság. Szakemberként elég szégyen lenne számomra ilyenben részt venni és nem hiszem, hogy most jól tudnék aludni. A történetet nem azzal a szándékkal osztom meg, hogy én mindent (is) megjavítok, mert ez nem így van, hanem a tanulság miatt, hogy nem kell mindent azonnal elhinni, amit hallunk vagy olvasunk, érdemes elővenni a tapasztalatainkat és használni a szemünket és egyéb gondolkodásra képes szerveinket is bevethetjük. Néhány fotót azért készítettem, mert rajtam kívül is biztos akadnak szkeptikusok. 
Néhány fotót azért készítettem, mert rajtam kívül is biztos akadnak szkeptikusok. 
Itt ez a csodálatos, jól megtervezett, dizájnos visszaforgás gátló kapcsoló és nem működik???
A kapcsoló végén (a képen jobbra) kiszerelés után már jól látszik, hogy bizony le van törve a vége.
Szemből nézve az alkatrész. A megoldásom egyszerű, bár igényel némi kézügyességet és néhány precíz szerszámot.
A tengely végét simára csiszoltam, hogy egyenes legyen a felülete, eltávolítva a törés maradékát. Egy precíz, pontos fúrással készítettem egy 1,2mm furatot, nagyjából 5mm mélységben, a forgástengelyhez képest enyhén ferdén és persze nem a középpontba. 🙂 Ezt csak egyszer lehet eljátszani, nincs lehetőség újra próbálkozni, úgyhogy érdemes jól előkészíteni és átgondolni a műveletet. A kialakított furatba egy 1,2mm vastag, 15mm hosszú rozsdamentes acélszál került beragasztásra, miután gondosan beállítottam a megfelelő pozícióját. Hát ez biztos nem fog eltörni! 😃
Az acélszálra ráhúztam egy vékony zsugorcső darabot, aztán beépítettem az orsóba az újragondolt kapcsolót. A képen már jól látszik, hogy eléri a tűgörgőházat, így nagyszerűen működik a visszaforgás gátló ki-be kapcsolása.