Ma egy olyan orsópáros fordult meg a műhelyemben, amiket horgászként igencsak irigylek gazdájától. Ahányszor ez a típus kerül az asztalomra, mindig eszembe jut, hogy régebben mennyire szerettem volna ilyen orsókat. Aztán végül sosem lett beszerezve, mert mindig közbejött valami. De hát ki tudja mit hoz a jövő…? Ez nem más, mint a Shimano Baitrunner X-Aero 4000FA orsója. A funkcióját és a méretét nézve számomra egy ideális feeder orsó (lenne), de a műszaki megoldásait nézve is elég jó. Kedves horgásztársunk „alig használt, nem dohányzó, hölgy tulajdonostól, törésmentes” állapotban jutott hozzá a használt piacon, ami azért lássuk be tartogathat meglepetéseket. Senki sem lát át az orsóházon – sajnos én sem -, de azért némi tapasztalattal kilehet fogni a jobb darabokat, de azért maradjunk annyiban: elég rizikós egy használt orsó vásárlása. Sajnos az újaké is, de erről már többször írtam.
Ügyfelem ugyan nem érzékelt különösebb problémát, de biztos, ami biztos alapon elküldte hozzám őket egy teljes karbantartásra és némi extra átalakításra. Milyen jól tette!
Az orsók kívülről tényleg szép állapotban voltak. Belülről is szinte újnak mondhatóak, viszont kenőanyagot csak mutatóba kaptak, és a tányérkerék hézagolása sem stimmelt, emiatt zörgött, kotyogott, így hamarosan a morgó hangokra is számítani lehetett volna. A dobemelő rendszer is koppant a végpontokon, kenőanyag ott sem volt. Persze ezek csak az orsóház megbontása után derülnek ki.
A biznisz azért szerencsére jól sikerült, mert ezek a hibák orvosolhatóak!
További kérése volt, hogy a fék útját, ha lehet rövidítsem le, illetve éljünk a fejlesztési lehetőségekkel, ami a golyóscsapágyak számát illeti. Mindkét kérését sikerült teljesítenem, bár utóbbi esetben nem sok lehetőségem volt. Ami azért nem akkora baj…
A gyári csapágyazás mondhatni minimalista, de pont elégséges. A zsinórvezető görgő csapágyazott, a tányérkerék tengelye mindkét végén csapágyazott, a csiga egy csapágyon fordul. A kulisszás dobemelő rendszer fogaskereke nem csapágyazható, de ettől függetlenül a tökéletes illeszkedésnek köszönhetően gyönyörűen fordul. Egyedül a hajtókar gombjai csapágyazhatóak utólag, viszont ezek kettő-kettő csapágyat kaptak, mivel dupla hajtókarról beszélünk.
A végeredmény egy szép, sima futású, hangtalan orsó lett. Ja és gyors fékes!
Természetesen a munkálatokról készítettem néhány fotót, ahol a leírásban a műszaki megoldások mellett, néhány „műhely titokra” is fény derül.
Előre is köszönöm a megosztásokat, amiket figyelek és hamarosan jutalmazni fogok!