Horgászorsó szerviz

Daiwa 20 CROSSCAST SURF 45SCW 5000C QD

Horgászorsó szerviz — Thu, 05 Aug 2021 10:13:32 +0000

Van az a gyors fék, ami már tényleg annyira gyors, hogy a gyakorlatban inkább csak kapcsoló funkciója van. Szinte alig szabályozható a fékerő, összesen negyed fordulat a fékcsillagon és a dob vagy teljesen szabadon fut, vagy teljesen blokkol. A negyed fordulat nem ad különösebb szabályzási lehetőséget, nagyon észnél kell lenni fárasztásnál, vagy átalakítani a fékrendszert, hogy barátságosabb legyen a kezelhetősége. Én biztos nem tudnám megszokni, és így volt ezzel horgásztársunk is, aki elhozta a DAIWA 20 CROSSCAST SURF 45SCW 5000C QD orsóit, hogy növeljem meg a fékutat, mert ez a fékrendszer ebben az állapotában nagyon harapós. (Az átalakításról készítettem fotókat és az egyik képnél bővebben írok majd a fék használhatóságáról és a saját elméletem is leírom ezzel kapcsolatban.)
Négy darab is érkezett belőlük, szinte újnak mondhatóak, egy-két horgászat alkalmával használta őket, de nem tudott megbarátkozni a fék gyorsaságával. Az orsó egyébként nem tartozik a felső kategóriába, viszont meglepően szép futásúak, annak ellenére, hogy összesen csak három golyóscsapágy volt bennük. A tányérkerék iszonyatosan kottyant az elégtelen hézagolás miatt és kenőanyag szinte mutatóban sem volt rajta. Szerencsére volt még lehetőség fejlesztésre, amit sosem szabad kihagyni! Nem csak a szép futás miatt, hanem a tartósság szempontjából is fontos szerepet játszanak a golyóscsapágyak. Összesen öt darab golyóscsapágyat sikerült még beletenni az orsóba, ami a kezdeti állapothoz képest komoly fejlődés.
Gyári állapotában a csiga két csapágyon fordul és a tányérkerék bal oldalán található még egy, viszont a másik oldalán egy csúnya műanyag csúszócsapágy található, ami igencsak megrövidíti a szép futás időszakát, egyben az orsó életét is.
A zsinórvezető görgő alá két darab csapágyat tudtam betenni és a wormshaft hátsó végéhez szintén kettőt, bár ebből az egyik csak távtartó szerepet lát el. Fontos megjegyezni, hogy a dobemelés 45mm hosszú, ami nem kevés, és a nyújtott dobra nagyon szépen fekteti a zsinórt. Az extrém távolságok megdobása, biztosan nem az orsón fog múlni.
Az orsóház anyaga műanyag, viszont elég masszívnak tűnik és az alkatrészek is elég szépen illeszkednek benne. Az orsó súlya alumínium dobbal, felzsinórozva, extra csapágyakkal, hézagoló alátétekkel, kenőanyaggal ellátva, az ujjlenyomataimmal együtt 650g, ami egy ilyen méretű távdobó orsónál nem vészes össztömeg.
Nézzétek meg a boncolást a fotóimon, olvassátok a képek alatti szöveget és természetesen köszönöm a megosztásokat is!

DAIWA 20 CROSSCAST SURF 45SCW 5000C QD

Így néz ki a QD fékrendszer gyári állapotában. A fékcsillagban nem rugó található és a lamellák sem rugalmasak, ettől válik nagyon gyorssá. Nem csoda, hogy gyakorlatilag nincs fékút. Azaz van, de így nagyon rövid, negyed fordulatos.

A fékút ebben az esetben filc lamellákkal hosszabbítható meg, ami ugye rugalmasabb, és összenyomható a gyári lamellákhoz képest. Három darab volt szükséges ahhoz, hogy a fékcsillagon egy teljes fordulatot kelljen tekerni a két szélsőséges állapot eléréséhez. Így már van szabályzási lehetőségünk és persze a hibákat is jobban tolerálja fárasztásnál a fék. Van elképzelésem arról, hogyan sikerülnek ilyenre ezek a fejlesztések, műszaki megoldások, és hogyan mutatkozhatnak meg ezek a hétköznapi horgászatok során. Szembetűnő, hogy egy ilyen fékrendszer nem a finomkodásról szól, nem feltétlen „hétvégi, családos” pecára tervezték. Az alábbi sorok szigorúan az én gondolataim, elmélkedéseim, ezért nem feltétlen tükrözik a valóságot. Röviden azért leírom, de sem vitatkozni nem szeretnék, sem megbántani nem szeretnék senkit! Szóval, SZERINTEM nem mérnöki túlkapásokról van szó egy ilyen extra gyors fék megalkotásánál, hanem inkább néhány „extrém horgász”, extra igényei alapján történik a fejlesztés. Mondjuk egy verseny horgász igényei az irányadóak. Ez teljesen rendben van és abszolút érthető. Megálmodja magának, aztán a mérnökök megtervezik, a gyártó megvalósítja és örül neki, tökéletesen tudja használni, elégedett a működésével, kiszolgálja a személyes igényeit, hiszen Ő álmodta meg. Elégedettsége okán tömeggyártásba kerül és a marketing segítségével később ez lesz a trend, ez lesz az elfogadott jó cucc. Igen megértem, elfogadom én is, de ami neki(k) jó, az közel sem biztos, hogy a sok százezer másik horgásznak is jó lesz. Aztán sokan megveszik, azt mondják rá, hogy ez így jó, mert a „nagy Ő” is ezt az orsót és így használja, tehát elfogadja a mester tapasztalatát, és jobb esetben megtanulja kezelni. (Nyilván verseny körülmények között egyéb lehetőségek is felmerülnek a fárasztásnál, mint például a kikapcsolt visszaforgás gátló érvényesítése, vagy akár kézzel ráfogunk a dobra és így fékezzük a kirohanásokat. Ezek az apróságok mind indokolják a fékrendszer „butítását”, gyorsítását, mert ugye vannak olyan körülmények, amikor nem érünk rá a fékcsillagot tekergetni.) Van a rosszabb eset, amikor valaki egyszerűen elfogadja a „buta de gyors” féket, mert ez az orsó ezt tudja (éppen ez a divat is) és végállásban „fáraszt”, amikor a dob meg sem mozdul. Ez utóbbi azért érthető, mert ellenkező esetben a hal vinné el az összes zsinórt (is) és esély nem lenne a part felé húzni. Tehát ha nincs se gyakorlat, se megfelelően működő fék, akkor mi van? Marad a satu fék, mert ugye nem, vagy csak alig szabályozható a fékerő, így már csak a bot rugalmasságába lehet bízni. Ez utóbbi édes kevés még egy tapasztalt horgász számára is, különösen egy komolyabb hal esetén. Ráadásul, ha vastag a zsinór, tuti a horog, veszíteni meg ugye senki sem szeret - különösen a barátok, család előtt – marad végül a tépett szájú hal. Összegezve nem feltétlen kell elfogadni, hogy a „gyári” minden esetben jót jelent számunkra. El lehet fogadni, meg lehet szokni, de szerencsére van lehetőség változtatni rajta a saját igényeinknek megfelelően. Akkor miért ne tegyük? Azért, mert sokan képesek elfogadni valamit, és elkönyvelik „normálisnak” az attól még nem biztos, hogy jó is.

A rotor és alkatrészei. A zsinórvezető bonyolult műanyag és csúszó alkatrészeit két egyszerű golyóscsapággyal váltottam ki. A végeredmény a tökéletes, egyenletes forgás. (Fontos, hogy megfelelő hézagolás is szükséges!)

Az orsóház bontása után szembetűnő a teljes kenőanyaghiány és a nagy fehér műanyag csúszócsapágy a tányérkerék jobb oldalán. Nagyon gyakori jelenségek és attól, hogy „gyári” egyáltalán nem jók!

Kinagyítottam, hogy még jobban látszódjon a tányérkerék a gyári „kenéssel”. Félre értés ne essék ez nem a gyár spórolásáról szól! Aki rendszeresen követi az írásaim, az tudja a helyes választ!

Az orsó alkatrészei. A fotón jelöltem a csapágy számok növekedését.

A wormshaft végén látható csapágy csak a darabszámot növeli, távtartó szerepet játszik a mérte miatt, de „hagyományos” funkciója nincs. Nem én terveztem így, én csak átalakítottam, de a tuning már csak ilyen!

Ez a csapágy viszont tökéletesen funkcionál a wormshaft végén. Otthoni körülmények közt nem javaslom az alábbi beavatkozást!!! A csapágy beépítése igényel némi tervezést, precizitást, megfelelő szerszámokat, mivel a csapágy méretéhez kell igazítani az orsóházat. Itt bizony nagyon pontos fúrásra van szükség és nincs sok hiba lehetőség, egészen pontosan egyetlen lehetőségünk van! Vagy lesz egy zacskó alkatrészünk és veszünk egy új orsót, vagy ügyesek vagyunk és bízunk magunkban! (Én ma négyszer csináltam meg a műveletet és nem kellett új orsót vennem a gazdinak.) Hangsúlyozom: NEM AJÁNLOM otthon megcsinálni!

A csiga duplán csapágyazott gyári állapotában, így ezzel nem sok melóm volt.

Épül az orsó. Megjegyzem, hogy az egyik orsóból hiányzott a Slider egyik vezető tengelye (eredetileg kettőnek kellene lennie, a képen ugyan nem látható, mert a dobemelő tengely kitakarja). Szegény munkásember kifelejtette az összeszerelésnél. Sok melója van, teljesíteni kell a kvótát és egyébként valószínű, hogy nincs túlfizetve. Tudom, hogy rohadt bosszantó ez mindenkinek, mert sajnos nem látunk át az orsóházon. Hiányzik ugyan az alkatrész fizikailag, de amíg nem bontjuk meg az orsót nem tudunk róla, mert működik enélkül is, így használjuk… egy darabig. Aztán jön az első komolyabb terhelés, törik egy alkatrész (egy másik hiánya miatt) és kuka az egész orsó. Szomorú történet, de sajnos ez ilyen rizikós manapság.

A jó fajta tűgörgős visszaforgás gátló is a helyére került.

A végeredmény négy darab igen jó tuning orsó lett. Rendszeres karbantartás mellett egészen biztos, hogy sokkal tovább fogják bírni, mint amennyi időre tervezték őket.

DAIWA 20 CROSSCAST SURF 45SCW 5000C QD

Shimano AERO 4000 Feeder FA

Horgászorsó szerviz — Sun, 27 Jun 2021 09:49:00 +0000

Egy közepes árfekvésű orsóból is lehet alkotni egy sokkal szebb futású és tartósabb darabot, feltéve, ha ezt az orsó adottságai, műszaki megoldásai lehetővé teszik. A műanyag csúszócsapágyak cseréje golyóscsapágyakra csodákra képes, különösen érezhető az eredmény egy új orsónál, ami még nincs széthajtva, szinte kopásoktól mentes. Ezekkel a fejlesztésekkel, megfelelő beállításokkal és persze a rendszeres karbantartással jelentősen megnövekszik az élettartamuk is. Ma a Shimano AERO 4000 Feeder FA orsó került az asztalomra, ami egy jelentős csapágy tuningot kapott. A gyártó ennél a modellnél nem vitte túlzásba a golyóscsapágyak számát, összesen három helyen találtam golyóst. Szerencsére azonban még nyolc darab golyóscsapágyat tudtam belepakolni, ami azért komoly mennyiség és ezzel már 11+1 csapágyas lett a tekerő. Így gyakorlatilag kimerítettem a lehetőségeket és minden fontos helyre golyóscsapágy került.

Az orsó gazdája egyébként azzal az általa tapasztalt jelenséggel hozta el az orsót hozzám, hogy terhelés alatt „elnehezül” a tekerése. Ennek két oka lehet ebben az esetben. Az egyik, hogy a tányérkerék bal oldalán egy műanyag csúszócsapágy volt eredetileg, ami ős ellensége a szép futásnak. Amikor terhelés alatt a csúszócsapágyas megoldásnál nekifeszül az egyik alkatrész a másiknak, ott súrlódás lesz, tehát nem csak elnehezül a forgás, de valamelyik alkatrész még gyorsan el is fog kopni. Hiába bármilyen kenőanyag, csodaszer, ilyen helyekre csak a golyóscsapágy a jó megoldás. A másik oka a nehézkes tekerésnek a nagy áttétel miatt lehetséges, ami ennél az orsónál 5,8:1, tehát nem egy vontató hajó, viszont annál gyorsabb. Ebből következik, hogy nem nagy súlyok húzgálására tervezték. Inkább a kis méretű, könnyű kosarak gyors visszatekerésére alkalmas, tehát versenykörülmények közt tehet jó szolgálatot egy pörgős keszeg pecánál. Nagyobb etetőkosarakhoz kisebb áttétellel rendelkező orsót érdemes választani, mert azok kevésbé fognak „elfáradni” terhelés alatt. Ennyit az okoskodásról, tartsatok velem, a képek alatt írom a részleteket!

Shimano AERO 4000 FEEDER FA

A orsó hajtókarjának gombja két golyóscsapágyat kapott, precízen kihézagolva. Sokan nem foglalkoznak ezzel az "aprósággal", pedig borzasztóan rontja a tekerés komfortérzetét, amikor a gomb minden egyes tekerésnél kottyan egyet. A pergető horgászok különösen érzékenyek rá, természetesen joggal. Van az a spori, akit az sem zavarja, ha a Duna másik oldalán hallani a hajtókar nyikorgását... de hát nem vagyunk egyformák! Engem zavar és ha lehetőség van csapágyazni, akkor meg is teszem!

A rotor alkatrészei szétpakolva. A zsinórvezető görgő is kapott tőlem egy golyóscsapágyat, mert gyárilag egy fém "csapágy imitáció" került beépítésre.

A zsinór dob alá futását gátló, ahogyan sokan hívjuk "dobszoknya" is kapott két golyóscsapágyat. Azért kettőt, mert így adta ki a méretet az az egy alumínium persely, ami eredetileg ott volt. Ezzel megszűnt egy súrlódó hang, ami engem szintén zavart.

Az orsóház bontása utáni kép. Alig futott még az orsó, de a tányérkeréken már látható a nem egyenletes kopás, ami a bal oldali műanyag csúszócsapágynak köszönhető. Ennek az orsónak szerencsére még nincs "morgó, daráló" hangja, de rövidesen, akár egy szezon után is várható lett volna. A lényeg a kopás megelőzése és lelassítása, mert ami lekopott, azt már nem lehet visszacsinálni.

Tisztítás után az orsó alkatrészei. Látszik, hogy akad műanyag az orsóban, a fogaskerekeket így kell elfogadni, viszont a műanyag csúszócsapágyakat szerencsére kicserélhetjük golyóscsapágyakra.

A wormshaft a hátsó végén csapágyazható, amit meg is tettem.

A wormshaft-on mászkáló apró "pecek" is csapágyazható (a képen jobbra). Ennek sem tulajdonítanak sokan nagy jelentőséget, mivel "ez még egy negyed fordulatot sem végez meló közben, minek csapágyazni?" De aki már látott szétkopott perselyt, az nem gondolkodik ha adott a lehetőség! A felső kategóriás orsóknál egyébként gyakori, hogy ezt az alkatrészt is csapágyazzák. Én éltem a lehetőséggel, szabad kezet kaptam a gazdától ismét!

A "dobszoknya" golyóscsapágyai is a helyükre kerültek.

Ritka, hogy ennyi csúszócsapágyat ki lehet cserélni egy orsóban, de örülni kell a lehetőségnek és élni vele, mert meghálálja! Persze sokszor hallom, hogy "ennyi pénzért miért nem teszi bele a gyártó... és miért ezt a műanyagot teszi bele?" Lehet rajta gondolkodni, én megértem a gyártókat is, de megértem a horgászokat is. Nem hálás feladat beszorulni a gyártók/forgalmazók érdekei és a horgászok elvárásai közé, de én teszem a dolgom továbbra is!

Shimano AERO 4000 FEEDER FA

Kedves Horgászok!

Horgászorsó szerviz — Sun, 28 Nov 2021 22:15:07 +0000

Néhány gondolatot szeretnék megosztani veletek az orsók otthoni karbantartásával és a tuninggal kapcsolatban. A legnagyobb tisztelettel, barátsággal, és jó szándékkal írom le ezeket a sorokat, a károk és az elkerülhető kiadások enyhítése érdekében. Nem vagyok megmondó ember, és nem szentírást közlök, akinek más a véleménye az alábbi dolgokról, én elfogadom, tiszteletben tartom.
Többen kerestetek meg azzal a kérdéssel, hogy hogyan tudnátok otthon megcsinálni egy tuningot és nálam beszerezhetőek-e hozzá az alkatrészek? A válaszom röviden: igen, meg lehet otthon csinálni, és nem, nálam nem beszerezhetőek az alkatrészek, én nem vagyok kereskedő. Általánosságban leírnék néhány fontos dolgot, amit nem árt szem előtt tartani, mielőtt bárki belefogna otthon egy ilyen munkába.
Senkit nem szeretnék lebeszélni az otthoni műtétekről, mindenki saját felelősségére csinálja! Először is kell hozzá megfelelő szerszám, tisztítószerek, kenőanyagok, alkatrészek, jó megfigyelőképesség, kézügyesség, türelem, műszaki érzék és persze nem árt tisztában lenni az orsók működésével. Ezek csak az alapok. Lehet rendelni csapágyakat, de nem mindegy honnan és persze milyen minőségűt. A csapágyakat pontosan ki kell hézagolni, mert egy rossz hézagolás az alkatrészek helyrehozhatatlan kopásához vezethet. A kopott alkatrészeken már nem lehet segíteni, csak ha kicseréljük őket. Új alkatrészeket általában nehéz beszerezni és költséges. Hézagoló alátétet is lehet rendelni, de több méretnek kell otthon lenni, és ebből kis mennyiséget sehol sem lehet kapni, ráadásul sokkal drágábbak, mint egy hagyományos „fakötésű” alátét. Találkoztam már sörös dobozból készített „hézagoló alátéttel” is, de ahhoz nagy szerencse kell, hogy stimmeljen. Meg egyébként is, nemá’ sörös doboz az orsóba?! A hézagolást század milliméter pontossággal kell megcsinálni, egyébként felesleges bármilyen tuning. Szóval egy átlag horgász miért tartana otthon több száz fajta csapágyat és hézagoló alátétet? Még egy tíz orsóból álló flottához is felesleges ekkora raktárkészletet felhalmozni otthonra. Az orsókat nem kell minden évben tuningolni, csak egyszer.
A megfelelő tisztítószerek és kenőanyagok is nagyon fontosak, illetve ezek tulajdonságainak ismerete. Egyrészt megfelelő minőségű anyag kell, másrészt a megfelelő anyag a megfelelő helyre kell, hogy kerüljön. Egyfajta zsír nem jó minden alkatrészhez. Ha nyáron kifolyik a vízparton, télen meg tekerni sem lehet tőle az orsót, akkor sem jól választottunk. Lehet kísérletezni, kotyvasztani, de vannak jól bevált anyagok, amivel biztosra mehetünk és elkerülhetőek ezekkel is a felesleges kiadások. (Például a WD40 sok mindenre jó, de orsó karbantartáshoz felejtsük el!) A kenőanyag mennyisége sem mindegy. Ehhez is tapasztalat, a kenőanyag ismerte szükséges, legkevésbé a szemmérték lehet hasznos. A legfontosabb dolog, hogy ha nem vagyunk biztosak a dolgunkba, bízzuk olyan emberre, aki rendelkezik az ehhez szükséges anyagokkal és tapasztalattal!
Ilyenkor szezon végén sokan nekifognak az általános karbantartásnak, ugyanakkor elég sokan kétségbe esetten hívnak, hogy segítsek, majd zacskóban jönnek az orsók félig szétszedve, vagy teljesen szétbombázva. Természetesen össze lehet rakni, de ha menet közben eltűnik, vagy sérül egy alkatrész, akkor már nagy a baj. Különböző felkiáltások is gyakran elhangzanak: „Túlhúztam az anyát, eltörtem a csigát!” „Átalakítottam a féket, megszakadt a menet a fékcsillagban!” „Elugrott egy rugó a szőnyegen, nem találom sehol, tudod-e pótolni?” “Beletörtem a csavart, mit csináljak?” „Gondban vagyok a harci fék szétszerelésével!” … és még sorolhatnám. Jobb megelőzni a bajt, mert ezek után már nehéz segíteni. A mai orsók egyre bonyolultabbak, precízebbek és egyre nehezebb alkatrészt szerezni hozzájuk. Ha egy alkatrész tönkre megy (akár egy betört csavar) lehet, hogy örökre elbúcsúzhatunk szeretett orsónktól.
Nagyapánktól azt tanultuk, hogy „egy valamire való horgász, télen lezsírozza az orsóit!” Igen, abban az időben ez még nem okozott különösebb nehézséget, a TSZ-ből kimentett gépzsír, fogó és csavarhúzó pont elég volt hozzá. Az orsók működése sem volt túl bonyolult és az a néhány alkatrész nem okozott különösebb fejtörést. Ez az „örökség” ma már kevésbé hasznos, sőt kifejezetten káros. Tényleg olyan fogjon hozzá otthon, aki megfelelő tapasztalattal rendelkezik, mert ha baj van, az orsó szervizes nem távgyógyász, nem tanácsadó iroda, és nem igen lehet levelezéssel orsót javítani. A több év(tizedes) tapasztalat, több ezer orsó szétszedésének, összerakásának gyakorlata nem adható át sem a fészbukon, sem telefonon. Sajnos a Youtube-ról sem lehet elsajátítani minden tudást, a fészbukos csoportokban pedig mindenki ért mindenhez (is), lassan azt lehet mondani, hogy a versenyhorgászok és orsószakértők országa leszünk!
Sokan az autójukat is otthon szerelik, nincs ezzel semmi baj! De ha kárt okozunk “otthoni szervizelés” közben, na akkor már jöhet az autószerelő… csak éppen sok utánajárás, idő és hát drágább is lesz a megoldás. Egy fog eltávolítása is megoldható otthon, de szívesebben bízom egy fogorvosra, aki napi szinten foglalkozik vele és rendelkezésére áll minden szerszám, gyógyszer, tudás, tapasztalat, ja és nem is fáj annyira. Több szakmát is felhozhatnék példának, de most az jut eszembe, hogy érdekes módon gázszereléssel kevesebben foglalkoznak otthon hobbiból, csak azért, mert gázzal fűtenek. A gázkazánt is karban kell tartani, mégsem esünk neki egy borongós őszi napon.
Én vállalom, hogy nem értek mindenhez(is), és nem is akarok. Én is horgászok, de van aki nálam sokkal jobban műveli, nagyobb tudással, tapasztalattal rendelkezik, mert mondjuk minden nap ezzel foglalkozik.
Orsó szervizelésben, nagyon szívesen segítek bárkinek, aki nem biztos a dolgában, de ha lehet előzzük meg a bajt és a károkat, ezáltal a felesleges kiadás is elkerülhető. Ha bizonytalanok vagytok, inkább azelőtt keressetek meg, mielőtt szétbontanátok az orsót. Vannak, akik nem értik, miért kell karbantartani egy orsót, azoknak egy egyszerű példa: egy orsó karbantartása olyan fontos, mint az autóban az olajcsere. Fáradt olajjal is elmegy az autó egy darabig, de ha hosszú távon tervezünk vele és fontos szempont, hogy nem akarunk néhány évente új autót venni, akkor érdemes odafigyelni az éves karbantartására. Ez vonatkozik az orsóinkra is, amikért egyre nagyobb összegeket vagyunk hajlandóak kifizetni, mert fontos a minőség és a megbízhatóság. Az egyre értékesebb szabadidőnket pedig nem szeretjük klattyogó, fityegő, morgó, megbízhatatlan orsóval végig horgászni.
Összegezve: senkinek a kedvét nem szeretném elvenni a bütyköléstől és a barkácsolástól, de semmiképp nem ajánlom, hogy ezt a kedvenc, vagy éppen álmai orsóján gyakorolja, amiért nem kevés pénzt kifizetett. Persze azt is tudomásul kell venni, hogy ezek használati tárgyak, mozgó alkatrészekből állnak, idővel elkopnak, előbb, vagy utóbb el kell engedni őket, bármennyire a szívünkhöz nőnek… de nem mindegy mikor!
Örülök, hogy végig olvastad, ez azt jeleni, hogy foglalkozol a témával és törődsz az orsóiddal!
Továbbra is keressetek bizalommal, ha tudok segítek! Én szóltam!

Amelyik orsó a mestereknek versenykörülmények között megfelel…

Horgászorsó szerviz — Wed, 01 Sep 2021 23:52:59 +0000

Amelyik orsó a mestereknek versenykörülmények között megfelel, az nagy valószínűséggel mindenkinek jó lehet. Ráadásul nem kell feltétlenül a megfizethetetlen árkategóriában gondolkodni, mert egy kedvező árú orsó is lehet jó, és rendelkezhet azokkal a műszaki megoldásokkal, mint drágább testvéreik. A jó műszaki paraméterek már előrevetítik a megbízhatóságot és a komfortos horgászatot, de a meghibásodás sajnos árkategóriától független. Most nem feltétlen az orsó leejtéséről és a váratlan alkatrész törésekről beszélek, hanem például olyan versenykörülményekről, amikor az orsó komoly igénybevételnek és egyéb károsító hatásoknak van kitéve. Egy horgászversenyen viszont nem az a fontos, hogy kíméljük és óvjuk a felszerelésünk, hanem ellássák az elsődleges funkciójukat: halat kell fogni velük! Minél többet. Aki a felszerelésével és az állapotuk megőrzésével foglalkozik egy versenyen, az biztosan lecsúszik a dobogóról. Ha gond van, lehetőleg bírja ki a verseny végéig a cucc, utána majd lesz vele valami… például elvisszük a Horgászorsó Szervizbe! Ha végül nem bírja ki, esetleg valamelyik alkatrész törik, reped, akkor kár a gőzért. Cserélni, váltani kell.
Pályafutásom alatt jó néhány típusú horgásszal találkoztam már. Van, aki annyira kötődik a horgászfelszeléséhez, óvja védi mindentől, hogy elő kell vennem minden pszichológiai ismeretem, amikor esetleg javíthatatlan egy orsó és meg kell állapítani a halál beálltát és közölni a rossz hírt, azaz a gazdasági totálkárt. Szertartást nem vállalok, de azért lelki vigaszt szoktam nyújtani, igaz „Csernus-módszerrel”. Azért ezek a szerkezetek mégsem a házi kedvenceink, még csak nem is imádott halaink, hanem használati tárgyak. Ezek előbb utóbb úgyis tönkre mennek, ezt tudomásul kell venni. Ilyenkor el kell engedni őket. Viszont az előre jósolható hibák megelőzéséért és az élettartam megnövelése érdekében sokat tehet egy jó szaki.
Ma egy igazi mesterhorgász hozta el orsóit a szervizembe, akitől korábban rengeteget tanultam a horgászmódszerekről és eredményesen alkalmaztam a praktikáit (persze amíg volt időm horgászni).
Nagy tisztelője vagyok Papp József (TOP MIX) munkásságának és szerencsére egy jó ideje már én is kifejezhetem hálámat a tőle kapott tudásanyagért (és etetőanyagokért) cserébe, így jól esik számomra, amikor én tudok valamiben a segítségére lenni.
Megtisztelő, hogy az asztalomra kerültek a Daiwa Lexa W 3012 Match Edition orsói karbantartásra, amiket a legutóbbi rangos versenyen használt és végül a dobogón állhatott az elért eredményével.
Az orsókat igencsak megviselte az általa választott taktika, az apró halak horgászata, ami ugye gyors, pörgős pecát jelent és persze földet, agyagot, vizet, etetőanyagot. Mindent, ami a halak számára paradicsom. Viszont erősen igénybe veszi az orsót kívülről, belülről, így a tekerőknek maga a pokol. A verseny alatt az egyik orsó visszaforgásgátlója kezdett el rendetlenkedni, a másik orsó zsinórvezető görgő alatti csapágya fáradt el, de azért kibírták a sípszóig! És ez a lényeg! Ezek az orsók is arra vannak használva, amire kitalálták őket, viszont a gondos gazda nem feledkezik meg róluk a verseny után. Elküldi őket wellnes-re, felfrissülni egy menő helyre, hogy később még sok-sok kupához hozzásegítsék Őt!
Természetesen készítettem néhány fotót a munkálatokról, írok is hozzájuk, úgyhogy nézzétek meg, olvassátok el!
Előre is köszönöm a megosztásokat, ne feledjétek, hogy hamarosan ismét jutalmazni fogom!
Horgászorsó szerviz
@pappjozsefofficial

Papp József kezében a két frissen szervizelt Daiwa Lexa W orsók.

Daiwa Lexa W 3012 Match Edition

Az alapos takarításhoz darabokra kell szedni az orsót, nem elég, ha csak a látható helyeket tisztítjuk meg. Sokszor egy felületes takarítással több kárt okozhatunk, hiszen az orsó külső felületéről bemosódhatnak a szennyeződések olyan helyekre is, ahol addig nem volt.

Darabokban a rotor. A zsinórvezető görgő eredetileg nem csapágyazott, de ennél az orsónál korábban már megtörtént a csapágy tuning.

A hajtókar is kapott két golyóscsapágyat, gondosan kihézagolva, így az egyenletes forgással, kotyogás mentesen tekerhetjük az orsót.

Az orsóház bontás után. A tányérkerék fogazatának belső felén látható kis fekete pontok, amik már kopásról árulkodnak. Ezt is, (mint a többi alkatrészt) csak alapos tisztítás után szabad újra zsírozni, ehhez viszont az egész szerkezetet darabokra kell bontani. Megfelelő tisztítás nélkül semmi értelme a friss kenőanyagnak, bár sajnos sokaknál ez jelenti a karbantartást.

A visszaforgásgátlóba sajnos befolyt az agyagos víz és bizony a belső persely finom felületét igencsak megviselte. A tűgörgők házába is bejutott a szennyeződés, így a kettő kombinációja rettenetes hangot okozott.

A visszaforgásgátló belső perselye tisztítás, csiszolás, polírozás után.

Darabokban az orsó, minden alkatrész alaposan megtisztítva. Kezdődhet az újra építés.

Az orsóház összeszerelésének az utolsó fázisa, szinte minden alkatrész a helyén, már csak a tányérkerék precíz hézagolása van hátra.

Újjá született a Daiwa Lexa W Match orsó. Nagyon sok halat és még számtalan eredményes versenyt kívánok a jövőben!

2024-es Shimano Vanford 2500HG-A típusú orsó nulladik szervize

Horgászorsó szerviz — Thu, 03 Oct 2024 04:03:37 +0000

Megérkezett a műhelybe a 2024-es Shimano Vanford 2500HG-A típusú orsó, ami még nem volt vízparton használva. Gazdája nem szerette volna használatba venni a tekerőt a gyártósori összeszerelés bizonytalansága miatt és természetesen tisztában van a műanyag csúszócsapágyak hosszútávú káros hatásaival, így ezek helyére rögtön az orsó pályafutása elején golyóscsapágyak lettek beépítve.

A golyóscsapágyak működéséről, szerepéről és fontosságáról már többször írtam, de tervezem egy alaposabb összefoglaló megírását a jövőben, mert sajnos még mindig óriási tévedések és félreértések vannak ezekkel kapcsolatban, pedig a működésük egyszerű fizika, pozitív tulajdonságaikhoz nem fér kétség. A másik fontos dologról a „null kilométeres szerviz” létjogosultságáról és fontosságáról is szeretnék egyszer bővebben írni egy összefoglalást, mert sokan nem értik miért van erre szükség. Ezzel kapcsolatban is vannak tévhitek és ellenérzések, pedig ez csak a gyártósori összeszerelési munka és a fogyasztói társadalom működésének a szülöttje. Nyilván, aki átgondolja az összefüggéseket és utána is néz a dolgok menetének, annak sok újdonságot nem lehet mondani és nem is kell. Nekem meg időt kellene szakítanom ezek leírására, de a rengeteg munka mellett nagyon nehéz.

Visszatérve az orsóhoz, elődjéhez képes műszakilag nem sok változtatást véltem felfedezni, de azért akad. Nem dokumentálom az orsók és alkatrészeik méreteit, csak ami számomra műszakilag fontos paraméter, ezért nézzétek el nekem, hogy a dob átmérőjét és a zsinórkapacitást nem írom le, vagy éppen az orsó súlyáról sem tudok nyilatkozni, mert számomra nem releváns és egyébként ezeket a gyártó oldalán meg lehet tudni. Tervezésben – ami elsősorban az orsóház külsőjét és belsőjét érinti – vannak ugyan eltérések, de felhasználói szempontból ezeknek nincs jelentőségük, legalábbis a műhely asztalon ezek nem derültek ki. Csak úgy, mint az elődjébe, ebbe is plusz hat darab csapágyat lehet beépíteni, a gyári hét csapágy mellé, amit inkább a fotók leírásában részletezek, ezért nézzétek meg és olvassátok el azokat is, mert ezek tényleg fontos paraméterek!

Továbbra is szeretettel várlak benneteket és az orsóitokat a műhelyembe!

2024 októbertől újra lehet GLS futárszolgálattal is küldeni az orsókat teljes karbantartásra, ennek részleteiről és feltételeiről üzenetben vagy telefonon értekezzünk!

Üdv. Attila

A hajtókar gombja már a gyárban két golyóscsapágyat kapott. Ugyan korrigálni kellett a hézagolást, de (sajnos) ez szinte természetes. A golyóscsapágyakkal ellátott gomb gyönyörűen, akadálymentesen tud fordulni, amit horgászat közben szinte nem lehet érezni, ha kottyanás mentesen ki van hézagolva, az maga a tökély! Másik nagyon fontos erénye, hogy a golyóscsapágyakon forduló alkatrészek nem kopnak, sem a gomb belsője, sem a tengely, tehát a későbbiekben maximum a csapágyat kell cserélni (már ha egyáltalán tönkremegy) nem pedig az egész hajtókart, a tengelyt, vagy a knobot. Ez a két csapágy komfortosabbá teszi a tekerést és persze hosszútávon egy csomó kopásból eredő kártól megkímél.

A fékrendszerben filc lamellák találhatóak, gyanítom a nagyobb méreteknél már karbon lamellák vannak a nagyobb fékerő eléréséhez, csakúgy, mint az elődöknél.

A zsinórvezető görgő csapágyazása gyári állapotában számomra (és fizikailag is) ellentmondásos, sőt egymás ellen dolgozik két alkatrész. Van benne egy golyóscsapágy és egy csúszó megoldás, ami nevezetesen egy alumínium persely. Terhelés alatt a golyóscsapágy gyönyörűen forog(na), de a mellette lévő persely éppen a súrlódást növeli, tehát maga a görgő mégsem tud rendesen, ellenállás nélkül forogni. Ennek eredménye hosszútávon a csavarodó zsinór és a görgő kopása lesz. Ha kidobjuk az alumínium perselyt és a helyére golyócsapágy kerül, akkor már két golyóscsapágyon tud forogni a görgő, ellenállás nélkül, szabadon. Ennek azért az is feltétele, hogy a hézagolás tökéletes legyen, ellenkező esetben több kár okozhatunk, mint amennyi hasznot reméltünk a beavatkozástól. Két golyóscsapágyon, megfelelő hézagolással tökéletes lesz a görgő forgása terhelés alatt is, tehát nem fog csavarodni a zsinór és a görgőt is kíméljük. Egyetlen hátránya a zsinórvezető csapágyának, hogy fogyóeszköz: nagy terhelés, nagy fordulat, beázik, még a legdrágább rozsdamentes csapágyból is kimosódik a kenőanyag, tehát annak is hangja lesz idővel, tehát időnként cserélni kell. Ugyanezen a képen jobb oldalt (a dobtengelyen) található egy műanyag persely, ezt is érdemes golyóscsapágyra cserélni, ennek ugyanis a fárasztásnál van funkciója, ugyanis ezen forog a dob.

Bontás után mondhatni elégedetten tapasztaltam, hogy ebbe az orsóba éppen elégséges volt a kenőanyag. Ebből arra következtetek, hogy a gyártósoron éppen nem tartott cigiszünetet az a melós, aki kenőanyaggal látja el a szerkezetet.

Ezen a képen látható, hogy a dobemelő rendszerhez tartozó "wormshaft" utólag a tengely elején kapott egy golyóscsapágyat. Ez a művelet már nem olyan egyszerű, mint az elődöknél, nagyobb odafigyelés és agyalás szükséges a hézagolásához és persze megfelelő hézagoló sem hátrány. Itt már mérni kell és precíznek lenni. A gyártó ugyanis módosított a házon (a csapágyfészken), aminek egyetlen logikus magyarázata az, hogy ne akarjuk utólag egyszerűen csapágyazni a tengely elejét, jó oda az a műanyag. A hacker viszont megoldja!

A wormshaft tengely hátsó vége is kapott egy golyóscsapágyat, ez különösebb bonyodalommal továbbra sem jár, de a hézagolással itt is észnél kell lenni.

A kép baloldalán jól látható, hogy a csiga mindkét végén golyóscsapágyazott, csak úgy, mint a korábbi típusoknál. Középen a wormshaft tengely, aminek mind a két végére golyóscsapágy tehető utólag. A jobb alsó sarokban a „Pawl” elnevezésű alkatrész, ami talán „peceknek” fordítható magyarra, de hivatalos magyar elnevezést még nem talált ki rá senki. Apró alkatrész, de a funkciója annál fontosabb. Ez a kis pecek közvetít a csigatengely és a slider között, gyakorlatilag ez mászkál a barázdában. Nagy terhelés nincs rajta, és kb. csak egy negyed fordulatot tesz meg az útja elején és végén, amikor a dobemelés az alsó és felső holtpontjához ér. Ez az alkatrész csak a régebbi és a legfelsőbb kategóriáknál volt csapágyazva gyárilag (pl. régebbi Shimano Stella, Vanquish sorozat), viszont a precíz illeszkedésért és a tartós működésért én a mai napig minden orsónál (amennyiben lehetőség van rá) csapágyazom és nagyon pontosan hézagolom, mert rengeteg jövőbeli hibától és bosszúságtól megóvja a dobemelő rendszert és az orsó gazdáját. Szóval ide általában egy vagy két golyóscsapágy helyezhető (a kidobott műanyag méretétől függően), ami egy precíz beállítással örök élet és filléres beruházás.

Az összeszerelés egyik fázisában az orsó, épp megkapta a kiváló minőségű és mennyiségű kenőanyagokat. A kenőanyagok minőségéről és mennyiségéről is írok majd egyszer bővebben, mert elképesztő "csodákkal" és megmagyarázhatatlan dolgokkal találkozom az asztalomon, amikor kibontok egy orsót, de ebbe most nem megyek bele...

Ezen a képen jól látszik az golyóscsapágy a tengelyen, amelyen a dob fordul fárasztáskor. Ezentúl már nem a műanyagon csúszik, hanem egy csapágyon fordul ellenállás nélkül. Sokan megkérdőjelezik a jelentőségét pedig ez sem atomfizika. Csúszás, súrlódás, nagy felület, terhelés... kontra golyóscsapágy.

Az elkészült orsó, ami gyakorlatilag csavarjaira lett bontva, az alkatrészek megtisztítása után újra összeszerelve. A (cserélhető) műanyag csúszó megoldások golyóscsapágyakra cserélve, precízen kihézagolva, ellátva megfelelő minőségű és mennyiségű kenőanyaggal. Valahogy úgy, ahogy a gyár mérnökei megálmodták és megtervezték… de a gyártósor, a tervezett amortizáció, a fogyasztói társadalom, a rendszer fenntartása… nem teszi lehetővé… ebbe sem mélyülnék most el! A lényeg, hogy jó az orsó!

„Null kilométeres szerviz”

Horgászorsó szerviz — Sat, 23 Oct 2021 23:09:04 +0000

Számtalanszor elhangzanak a kérdések:

„Miért kell egy új orsót már a használatba vétel előtt szervizelni?” „Egyáltalán, miért kell egy orsót szervizelni?”

A válasz röviden:

Ha hosszútávon tervezünk egy orsóval rendben kell lennie a csapágyak, alkatrészek hézagolásának és ezeknek megfelelő mennyiségű és minőségű kenőanyagra van szüksége.

Természetesen ha bízunk a gyártósori betanított munkásban (), akkor szervizre semmi szükség, azonban ha valami mégsem stimmel, rövidesen furcsa jelenségeket fogunk tapasztalni. Sok esetben sajnos helyrehozhatatlan hibákkal is együtt kell majd élnünk. Persze elvégzik majd a dolgukat, amire kitalálták őket: halat fogni lehet velük, de a tekerés komfortjának és a finom, egyenletes futásnak búcsút inthetünk!

A tányérkerék egyenetlen kopása nagyon gyorsan be tud következni és ezt a gyakorlatban „morgó” hang kíséri, az orsó tekerése „daráló” érzetű lesz. Akár már néhány peca után: viszlát szép futás!

A gyors és helyrehozhatatlan kopásokért sok esetben a műanyag csúszócsapágyak is felelősek lehetnek, ezeket is érdemes mielőbb golyóscsapágyra cseréltetni.

A kopásokat „vissza koptatni” nem lehet, leggyakoribb esetekben csak az alkatrészek cseréje segíthetne, de nem érdemes ebbe az irányba gondolkodni és nem éri meg a rizikót!

Inkább a betegségek megelőzése a célszerű, ez kevésbé költséges, különösen ha álmaink orsójáról beszélünk!

Az alábbi képeken két felső kategóriás, közel 300 ezer forintos, vadiúj, vízpartot nem látott orsók belseje látható az orsóház bontása után. Ami nem látható az a kenőanyag! … és persze a tányérkerék hézagolása egyiknél sem stimmelt!

Ezek az orsók hosszútávon nem sok örömet okoztak volna a gazdájának, de szerencsére érezte a hiányosságokat és azonnal hozzám küldte őket!

Sajnos orsó vásárlásnál senki nem lát bele az orsóházba, így egyelőre a szerviz marad a jó megoldás! Én szóltam!

Nem érdemes megvárni a hibák jelentkezését, továbbra is keresetek bizalommal!

Horgászorsó szerviz

Shimano Ultegra Ci4+ XSA 14000

Horgászorsó szerviz — Fri, 26 Feb 2021 01:52:28 +0000

Jöjjön egy olyan nagyhalas orsó, ami csak nyomokban tartalmaz műanyagot és az a kevés is eltüntethető belőle, ami gyárilag belekerült. Egy Shimano Ultegra Ci4+ XSA 14000 páros járt nálam teljes karbantartáson és gondos tulajdonosa szeretett volna élni a fejlesztési lehetőségekkel is, mert tudja, hogy ezek az apróságok még évekkel meghosszabbítják az orsók életét és extra nyugalmat jelentenek a vízparton. Ezek az orsók márpedig megérdemlik a rendszeres törődést és a precíz beállítást, mert nagy kincsnek számítanak a mai világban. Ennél az orsónál a dobemelő rendszer hajtása nem kapott műanyag fogaskereket, így igazából nincs az orsónak gyenge pontja. Ami gyenge pont lehet, az utólag orvosolható. Ilyen a bronzcsiga alsó műanyag csúszócsapágya, ami egy kis kiegészítéssel golyóscsapágyra cserélhető. A wormshaft mindkét végén csapágyazható és a zsinórvezető is két csapágyon szaladhat, persze egy kis hézagolási trükkel. Összesen beleszalad az orsóba hat golyós pluszba, egyedül a hajtókar gombját nem lehet babrálni, csak barkács megoldásokkal, mert az fix, mint a „hatodik hullám”! Figyeljétek a képeket! … meg olvassátok el, amit írok hozzájuk!

Shimano Ultegra Ci4+ XSA 14000

Bontás utáni helyzetjelentés. Szerencsére volt kenőanyag az orsóban, de éppen ideje volt kitakarítani és frissíteni.

Az orsó hátsó részén látszik a wormshaft gyárilag műanyag csúszócsapágya. Kidobtuk. (Ritka szar fotós vagyok, ezt nézzétek el nekem. Ez a kép is pont ott homályos, ahol élesnek kellene lennie. Ehhez nem értek és nem is nagyon akarom megtanulni. Sorry!)

Tisztítás utáni kép, feltüntetve a műanyagok cseréjének lehetőségét. A wormshaft rotor felőli vége egy igazi "csapágytemető", mert a valóságban oda nem kettő, hanem három csapágy fér el. Igaz az utolsó már nem forog, csak távtartó szerepet lát el, de még mindig gazdaságosabb és értelmesebb így megoldani a dolgot, mint barkácsolni valamit a helyére. (Láttam már itt csoda házi hézagolási megoldást, mert van olyan horgász, aki szeret átmászni a kanálison, pedig ott van a járda előtte!

A golyóscsapágyak a rotor felől... Made In Hungary ... ja nem!

A hajtás fogaskerekei itt bizony nem műanyagok!

Golyóscsapágy lett mindenhol a műanyagok helyett. Jobb ez így.

A rotor alkatrészei tisztítás után. A zsinórvezető görgő már dupla csapágyon fut.

A dobszoknya is gyárilag csapágyazott, ez is sok kellemetlen hangtól mentesíthet a vízparton.

Shimano Ultegra Ci4+ XSA 14000

Shimano Ultegra Ci4+ XSA 14000 páros. Kiváló anyag használatú és megmunkálású nagyhalas orsó, ami nagyon szépen fut és ráadásul a Ci4+ anyagnak köszönhetően még könnyű is. Ez az orsó még nagyon sok halat fog a partra húzni és egyenletes futása garantálja a gazdájának az aggodalom mentes kikapcsolódást. (A "tuti" csali miatt inkább aggódnék, mint az orsó miatt! - a szerk.) A rendszeres karbantartás és a tuning csak tovább növeli az élettartamát és persze az értékét is. Vigyázni kell rájuk és megbecsülni, mert ritka az ilyen orsó, mint a ... (?) ... semmi nem jut eszembe!

Daiwa Exist 18 LT 4000D-C

Horgászorsó szerviz — Wed, 17 Mar 2021 01:48:31 +0000

Most, hogy ragadozóink az utánpótlásról gondoskodnak, mi meg szépen békén hagyjuk őket, nagyszerű alkalom kínálkozik a felszerelés karbantartására. Jobbnál jobb orsók kerülnek hozzám egy alapos gondoskodásra, így ezek közül mutatok meg néhányat. Ilyen a Daiwa Exist 18 LT 4000D-C orsója is, ami igen magas szintet képvisel és komoly mérnöki munkát mutat kívülről, belülről egyaránt. Ez bizony az árán is megmutatkozik… hát nem olcsó!
Az első kézbevételkor azonnal feltűnt az orsó méretéhez képest csekély tömege, ami mindössze 206 gramm. Könnyed, légies futásán éreztem, hogy nem lehet benne sok kenőanyag (nem is volt), de a megfelelő minőségű és mennyiségű anyag után sem változott meg a tekerés könnyedsége, az orsó finom futása. Ehhez hozzájárul, hogy kiváló minőségűek az orsó csapágyai és minden lehetséges ponton jelen vannak. Ez a példány gyárilag tökéletesen volt hézagolva, semmi korrekcióra nem szorult.
Egyetlen „negatívumot” tudnék megemlíteni – bár ez már lehet, hogy az én fóbiámnak köszönhető – de ezt a képek alatt fogom leírni.
Azért még egy figyelmeztetés mielőtt otthon nekilátnátok a szervizelésnek: több apróság nehezíti, és bonyolítja a munkafolyamatot! Egyrészt az orsó szétbontásához célszerszámokra és speciális csavarhúzókra lesz szükség, másrészt Daiwa MagSealed, tehát Ferro Liquid töltésre lesz szükség az összeszerelésnél. Ki van ez találva!
Tartsatok velem, nézzük a belsejét!

Daiwa Exist 18 LT 4000D-C

A rotor és alkatrészei. Ahány csavar, annyi fajta csavarhúzó szükséges.

A zsinórvezető két csapágyon fut, ezek is Ferro Liquid-el vannak ellátva, se víz, se pára, se szennyeződés ne kerülhessen a rendszerbe.

Az egész orsó belülről egy nagy tányérkerék, semmi különös nincs benne! Ezt meglátni, viszont csak speciális célszerszám segítségével lehet, mert a fedél eltávolítására csak speckó kulcs segítségével nyílik lehetőség. Nyilván lehetne ügyeskedni, gányolni, de ez messze nem az én műfajom! Minden ilyen munkához szükség van megfelelő (minőségű) szerszámokra, nem érdemes kockáztatni, mert komoly károkat lehet okozni ezek hiányában.

Az orsó hátulján a műanyag takaró eltávolítása is igényel egy kis odafigyelést. A rögzítő csavar egyáltalán nincs szem előtt, igyekeztek elrejteni. A dobemelő kulissza vezető tengelyét is beleragasztották a hátsó burkolatba, így ha nincs tapasztalatunk, egyrészt könnyen törhet valami, másrészt nem tudjuk tovább boncolni a szerkezetet. Ezen a képen már jól látszik, hogy nem vitték túlzásba a kenést.

Itt már darabokban az orsó, ilyenkor mindig meglepődök, hogy mennyi alkatrész fér egy ekkora házba.

Elkezdődött az összeszerelés. Itt térnék ki egy kicsit a "fóbiámra" és az ebből eredő "negatív" kritikámra az orsót illetően. A kulisszás dobemelés fogaskereke bizony műanyag. Az orsó jelenlegi állapotában semmi kifogásom ellene, mert vadi új, de hosszú távon bizalmatlanságot ébreszt bennem. Hangsúlyozom, hogy ez csak az én "előítéleteimnek" köszönhető, mert az idő majd eldönti a tartósságukat. Persze tudom, hogy ma már hihetetlen összetételű és minőségű anyagokat képesek lét… Továbbiak

Visszatérve erre az egyébként nagyszerű tekerőre, mindig felmegy a pulzusom, amikor ilyen finomságokkal futok össze, mint ez a gumigyűrű a fedél alatt. Nemhogy víz, de még gáz szivárgás ellen is véd. Persze ezeket a "filléres" apróságokat nem adják ingyen egy horgászorsóban.

A csiga dupla csapágyazású, és itt már a helyén van szinte minden. A visszaforgásgátló beépítése következik és a "MagSealed védelem" lényege: a Ferro Liquid feltöltése.

Helyére került az aranynál is drágább anyag. Ha kell, hát kell!

Ezt a fotót azért készítettem, hogy leírhassam: a rotor leszorító anyában is van egy golyóscsapágy és a dob alatt, (az omega rugós "recsegő" felett) is található egy. Néha azt gondolnánk, hogy ezek szükségtelen, felesleges helyek csapágyazásra, de azért "élesben", terhelés alatt igen hasznosak tudnak lenni. Fárasztás közben ki gondol ilyenekre?

A hajtókar gombja szintén két golyóscsapágyon fordul.

A fékrendszer "hagyományos" filclamellás és a dob belsejében is található egy golyóscsapágy.

Újra összerakva a Daiwa Exist 18 LT 4000D-C. Az orsó vaj puha futásáról tizenegy golyóscsapágy gondoskodik. (A tűgörgős visszaforgásgátló a tizenkettedik.)

Daiwa Exist 18 LT 4000D-C

Mivel rengeteg felsőkategóriás orsó megfordul a kezem között, gyakran rám tör a vágyakozás, hogy "erre szükségem van!" Nehéz pálya ez is, vigyázni kell a munkahelyi szerelemmel, mert nagy a kísértés! Aztán elgondolkodom az "örökségemen" és rájövök, hogy horgászként sosem vinném ki a lakásból, garázsban nem tárolnám, a kövezés meg veszélyes, az önkívületi állapotban elvégzett horogszabadítás közben meg... hová tenném le addig? Bele sem merek gondolni! Akkor meg minek? Vitrinbe? Én nagyon sok sikert kívánok és rengeteg szép halat húzzon partra a gazdájának, használja egészséggel ezt a szépséget!

Okuma X-Spot Spod&Marker „Az orsóról – 2. rész”

Horgászorsó szerviz — Sat, 03 Jul 2021 01:34:41 +0000

Ahogy az előző posztomban ígértem, írok egy kicsit bővebben az Okuma X-Spot Spod&Marker orsójáról. Azt gondolom a visszaforgás gátló témáját már kimerítettem, így erről most nem lesz szó. A lényeg, hogy van rajta kapcsoló és már működik. Szó lesz viszont az orsó egyéb tulajdonságairól. Az egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy elég olcsó, különösen most akcióban. Ebben az árkategóriában abszolút hiánypótló, mert nem igen tudok ennyi pénzért etetőrakétához orsót ajánlani. A golyóscsapágyak számát nézve, nem vitte túlzásba a gyártó őket, összesen két darabot találtam benne, egyet a tányérkerék bal oldalán, egyet a csiga felső, rotorhoz közelebbi végén, (plusz a visszaforgás gátló tűgörgős rendszere a harmadik). Mivel új orsóról beszélünk, első tekerésre nem tűnt rossznak a futása a műanyag csúszócsapágyak ellenére sem, de ugye itt még nincsenek kopások és majdnem eltalálták a hézagolásokat is. Az egyetlen bántó hang a dobemelő rendszer halk „kerregése”, amit a kissé túlsúlyos alumínium dob okoz, ami kereken 200 gramm felzsinórozva. (Az orsó teljes tömege egyébként 723 gramm extra csapágyakkal, felzsinórozva.)
Elkezdtem bontani az orsót, először a dobot és a fékrendszert vettem szemügyre. Egyetlen filc féklamella található a rendszerben, úgyhogy nincs nagy fékerő, talán elég is lehet, majd a vízparton egy izmos dobásnál kiderül. A dobba viszont észrevettem, hogy három darab golyóscsapágy belepakolható a csúszócsapágyak helyett, aminek igazából a fárasztásnál lenne szerepe, de ugye ezzel az orsóval nem fárasztunk halat, csak a karunkat. Fontos kiemelnem, hogy három fém zsinórklipsz található a dobon, tehát akár ennyi távolságot is kimérhetünk az etetéseknek. Ez nagyon jó dolog!
Ezt követően a rotort bontottam darabjaira. Szerencsére a zsinórvezető görgő is felcsapágyazható, ráadásul két darab golyóssal. Eredetileg itt is két csúszócsapágy van, ami sajnos nem garantálja a tökéletes forgást a görgőnek. Az orsóház megnyitása után ismét találkoztam az Okuma által használt ragacsos zsírral, ami nem a kedvencem semmilyen szempontból. Darabjaira szedve az orsót azonban megnyugtató volt látni, hogy van még fejlesztési lehetőség, ugyanis a tányérkerék jobb oldala, a csiga alsó vége és a wormshaft hátsó vége is csapágyazható. Gyakorlatilag az összes fontos helyre lehet tenni golyóscsapágyat, meg a kevésbé fontosra is, így összesen kilenc darab golyóscsapágy rakható az orsóba a meglévő kettő mellé, tehát 11+1 csapágyas lehet az orsó egy full tuninggal. Ez azért elég jó lehetőség, ugye?! Persze a sok csapágynak, a javításoknak, korrekcióknak ára van, de még ezzel együtt is megéri az árát a végeredmény. Szerintem egy hosszú távon használható orsó lehet, bár erre is vigyázni kell és foglalkozni vele. Készítettem néhány képet a munkálatokról, nézzétek meg!
Most először szeretnélek megkérni Titeket arra, hogy ha tetszenek az írásaim és a munkáim, osszátok meg az ismerőseitekkel is, hogy még többen képben legyünk az orsókkal kapcsolatban! Eddig valahogy elkerülte a figyelmem ez az apróság, mert nem a fészbuk szakértője vagyok, de ígérem jutalmazni fogom a megosztásokat a jövőben! Előre is nagyon köszönöm!

OKUMA X-SPOT SPOD&MARKER

Az orsó zsinórvezetője két darab golyóscsapágyat kapott.

A dob belsejébe három darab golyóscsapágy kerülhet, bár mint korábban említettem, ennél az orsónál a felhasználási módja miatt nincs különösebb jelentősége.

Darabokban az orsó, megtisztítva az alkatrészek. Szokásomhoz híven megjelöltem a csapágyazási lehetőségeket.

A csiga mindkét végén golyóscsapágyakon fut a csapágyazás után, így már sokkal tartósabb lesz és szebb futású.

A wormshaft hátsó végén a csapágyazás.

Kezd összeállni a szerkezet, a tányérkerék jobb oldali tengelyvége is golyóscsapágyat kapott.

A dupla csapágyazású zsinórvezető görgőnél gyakran előfordul, hogy balanszírozni kell a rotort, különösen ha műanyag csúszócsapágyakat cserélünk, mert a súlygyarapodás miatt megváltozik a balansz.

OKUMA X-SPOT SPOD&MARKER

Okuma X-Spot Spod&Marker „A mese – 1. rész”

Horgászorsó szerviz — Fri, 02 Jul 2021 01:33:55 +0000

Egy kis történet hétvégére a hiszékeny vevőről, a mesét előadó kereskedőről (a szerzője ismeretlen) és a napvégi fáradtsággal küzdő, szkeptikus szervizesről.

Minap érkezett hozzám két teljesen új, etetőrakétához kifejlesztett orsó. A kedves ügyfelem törzsvendég a műhelyemben, de most csak közvetítőként hozta el egy barátja orsóit. Maga a széria sem túl régi, így még nem találkoztam személyesen ezzel az orsótípussal. Annyi instrukciót kaptam, hogy készítsem fel az orsókat a használatba vételre és ha lehetőség van fejleszteni őket, akkor tegyem meg. Mivel nem tudtam milyen lehetőségeket rejt az orsó, így ezekről nem tudtam azonnal nyilatkozni, nyilván majd bontás után okosabb leszek. Gyárilag elég szerény a felszereltsége, de aztán kiderült, hogy igen jól fejleszthető az orsó, ami a csapágyak számát illeti. Erről a tuningról majd egy másik alkalommal részletesen írok, mert az is tanulságos.

Szóval állunk és beszélgetünk a kedves ügyfelemmel, miközben tekergetem az orsót és észreveszem, hogy nem működik a visszaforgás gátló kapcsolója. Fizikailag ott van, de hiába kapcsolgatom, nem történik semmi. – Hát ez meg…? Teszem fel a kérdést, majd jön is gyorsan a határozott válasz: – “A másik orsó is ilyen, de van rá magyarázat, ez nem hiba.” A vevő a következő történet kíséretében vásárolta meg az orsókat, amit ugyan szó szerint nem tudok felidézni, meg nem is voltam ott, de megpróbálom leírni a lényeget: “Ez a típusú orsó mind ilyen. Benne van a működő visszaforgás gátló és a kapcsolója is ott van, de azért nem működik, mert ennél az orsónál felesleges kikapcsolni a visszaforgás gátlót, úgy vélte a tervezője. Ez már az “újfajta” trend. A gyártó így alkotta meg ezt a típust, mert úgy tervezték az egészet, hogy más modellekhez is felhasználható legyen az orsóház. Tehát van visszaforgás gátló, működik is folyamatosan, van kapcsolója is, de az nem funkcionál, a tervezési és gyártási folyamat “mellékterméke”, így csak vizuális élményt nyújt ebben a típusban.” Mi van??? Teszem fel magamban a kérdést és furcsán nézünk egymásra az ügyféllel, mert ugye látja rajtam, hogy sántít nálam a sztori. Erősen elkezdtem vakarni a fejem, mert láttam már pár csodát, de azért az alaptermészetem eléggé szkeptikus, nem dőlök be mindennek azonnal. Minden orsóban ott van a visszaforgás gátló, mert enélkül “gubancos” lenne a bevágás. Számos orsótípus van, aminél működik is folyamatosan, és nem kikapcsolható, mert valóban úgy döntött a tervező, hogy nem kell azt nekünk kapcsolgatni. Ilyenek többnyire a pergetésre tervezett orsók. Spórolnak az anyaggal is, az orsó súlya is csökken, elfogadjuk, megvesszük, használjuk őket, nincs velük semmi baj. De ha nem kikapcsolhatóra tervezik, akkor nem is fognak kapcsolót beletenni feleslegesen, kamuból, gyártási praktikusságból, vizuális ajándékként, csak úgy, eltakarni az orsóházon egy lyukat. Gondolom én. Persze biztos vannak kivételek, mert attól még, hogy én nem találkoztam vele, miért ne létezne? Ha viszont van rajta kapcsoló annak szerintem működnie kellene. De manapság már óvatosan bánok az ítélethirdetéssel, úgyhogy nem is feszegettem tovább a témát az ügyfelemmel, elbúcsúztunk. Bementem a műhelybe és gondolatban már ezen az orsón rugóztam, de még be kellett fejezni egy korábban megkezdett munkámat. Eléggé fáradt voltam már este felé. Emiatt kicsit elbizonytalanodva azon agyaltam, hogy egy etetőrakétás orsónál márpedig elég jól jön, ha kitudjuk kapcsolni a visszaforgás gátlót. Már rögtön az első mozdulatoknál hiányozna, például az etetés távolságának kimérésénél. Hacsak nem kiengedett fékkel recsegtetünk végig adott esetben száz méternyi zsinórt, megörvendeztetve ezzel a vízparton ülő összes sporit. Hát igen, ilyen egyértelmű dolgon is csak a fáradt ember kezd el agyalni, frissen, kipihenten csak röhögtem volna az “újításon”. Befejeztem a megkezdett munkám, már nem is terveztem aznapra semmit, de csak nem hagyott nyugodni ez a rakétás orsó. Lekaptam a polcról az egyiket, hogy utána nézzek ennek a visszaforgás gátló témának. Fékcsillag leteker, dob levesz, egy csavar ki, rotor le… és egyből megláttam a teljes visszaforgás gátlót, és a kapcsoló tengely végét. Még a vak is látja, hogy a kapcsoló tengelyének a vége le van törve, ezért nem tudja kapcsolni a rendszert. A letört darabot azonban nem találtam. Lehet, hogy kiesett már magától, vagy valaki már kivette a rotor alól? Már elkezdtem összeesküvés elméleteket gyártani, úgyhogy elővettem a másik ilyen orsót és azt is szétkaptam, hogy biztosan meggyőződjek a törés tényéről. Nem volt már nagy a meglepetés, pontosan ugyanazt láttam, mint az előzőnél. Folyamatosan működő visszaforgás gátló, letört kapcsolóvég, de letört darabot itt sem találok. Ennek már nagy jelentősége nincs, mert egy apró műanyag darabról beszélünk, ami tényleg olyan gyenge lehetett, hogy akár már az összeszerelő soron letörhette a melós. Vagy szállítás közben törhetett le? Teljesen mindegy a válasz, de valaki kitalált magyarázatként egy sztorit és az orsó páros így talált gazdára.

Nem szeretek belemenni barkácsolásokba, amennyiben hibás egy alkatrész, mindig a cseréjét tartom szakszerű javításnak. Ebben az esetben viszont, még ha lenne is hozzá csere alkatrész, nagy valószínűséggel már az én kezemben eltörne beszerelés közben, de mivel nincs, ez a veszély nem fenyeget. Aztán ha kicserélném és visszakerül a gazdájához, akkor meg nála törne el az első használatkor, ami számomra is kellemetlen lenne, minimum a csuklás, amikor emlegetne. Egyből azon kezdtem agyalni, hogy a törött kapcsolótengely végét hogyan lehetne pótolni, tartós, erősebb megoldást alkotni. Ne én érezzem már szarul magam egy gyengére sikerült megoldás miatt, mert ugye elhallgatni sem szeretném, meg hazudni sem fogok róla. Elsősorban azért nem szeretek belemenni az ilyen megoldások kitalálásába, megvalósításába, mert rendkívül időigényes. Meg kell találni mindig a legegyszerűbb megoldásokat, mert általában az a legtartósabb és legmegbízhatóbb működésű és sokszor ehhez kell a legtöbb gondolkodási idő. Ebben az esetben viszont eléggé gyorsan megterveztem a megoldást és a kivitelezése sem tartott tovább tíz percnél, így meg is csináltam a visszaforgás gátló kapcsolóját, ha már ott van az orsón működjön jól. Én is továbbadhattam volna a mesét, egyszerűen elhallgattam volna a látottakat és nem kell se gondolkodnom, se dolgoznom rajta. Ha nem tudtam volna megcsinálni, akkor azt is elmondtam volna a tulajnak, de ha csendben maradok, asszisztáltam volna egy olyan mese terjedéséhez, ami nettó hazugság. Szakemberként elég szégyen lenne számomra ilyenben részt venni és nem hiszem, hogy most jól tudnék aludni. A történetet nem azzal a szándékkal osztom meg, hogy én mindent (is) megjavítok, mert ez nem így van, hanem a tanulság miatt, hogy nem kell mindent azonnal elhinni, amit hallunk vagy olvasunk, érdemes elővenni a tapasztalatainkat és használni a szemünket és egyéb gondolkodásra képes szerveinket is bevethetjük. Néhány fotót azért készítettem, mert rajtam kívül is biztos akadnak szkeptikusok.

Itt ez a csodálatos, jól megtervezett, dizájnos visszaforgás gátló kapcsoló és nem működik???

A kapcsoló végén (a képen jobbra) kiszerelés után már jól látszik, hogy bizony le van törve a vége.

Szemből nézve az alkatrész. A megoldásom egyszerű, bár igényel némi kézügyességet és néhány precíz szerszámot.

A tengely végét simára csiszoltam, hogy egyenes legyen a felülete, eltávolítva a törés maradékát. Egy precíz, pontos fúrással készítettem egy 1,2mm furatot, nagyjából 5mm mélységben, a forgástengelyhez képest enyhén ferdén és persze nem a középpontba. Ezt csak egyszer lehet eljátszani, nincs lehetőség újra próbálkozni, úgyhogy érdemes jól előkészíteni és átgondolni a műveletet. A kialakított furatba egy 1,2mm vastag, 15mm hosszú rozsdamentes acélszál került beragasztásra, miután gondosan beállítottam a megfelelő pozícióját. Hát ez biztos nem fog eltörni!

Az acélszálra ráhúztam egy vékony zsugorcső darabot, aztán beépítettem az orsóba az újragondolt kapcsolót. A képen már jól látszik, hogy eléri a tűgörgőházat, így nagyszerűen működik a visszaforgás gátló ki-be kapcsolása.