Van az a gyors fék, ami már tényleg annyira gyors, hogy a gyakorlatban inkább csak kapcsoló funkciója van.
Szinte alig szabályozható a fékerő, összesen negyed fordulat a fékcsillagon és a dob vagy teljesen szabadon fut, vagy teljesen blokkol. A negyed fordulat nem ad különösebb szabályzási lehetőséget, nagyon észnél kell lenni fárasztásnál, vagy átalakítani a fékrendszert, hogy barátságosabb legyen a kezelhetősége.
Én biztos nem tudnám megszokni, és így volt ezzel horgásztársunk is, aki elhozta a DAIWA 20 CROSSCAST SURF 45SCW 5000C QD orsóit, hogy növeljem meg a fékutat, mert ez a fékrendszer ebben az állapotában nagyon harapós. (Az átalakításról készítettem fotókat és az egyik képnél bővebben írok majd a fék használhatóságáról és a saját elméletem is leírom ezzel kapcsolatban.)


Négy darab is érkezett belőlük, szinte újnak mondhatóak, egy-két horgászat alkalmával használta őket, de nem tudott megbarátkozni a fék gyorsaságával. Az orsó egyébként nem tartozik a felső kategóriába, viszont meglepően szép futásúak, annak ellenére, hogy összesen csak három golyóscsapágy volt bennük. A tányérkerék iszonyatosan kottyant az elégtelen hézagolás miatt és kenőanyag szinte mutatóban sem volt rajta.
Szerencsére volt még lehetőség fejlesztésre, amit sosem szabad kihagyni! Nem csak a szép futás miatt, hanem a tartósság szempontjából is fontos szerepet játszanak a golyóscsapágyak. Összesen öt darab golyóscsapágyat sikerült még beletenni az orsóba, ami a kezdeti állapothoz képest komoly fejlődés. 









Nézzétek meg a boncolást a fotóimon, olvassátok a képek alatti szöveget és természetesen köszönöm a megosztásokat is! 










Így néz ki a QD fékrendszer gyári állapotában. A fékcsillagban nem rugó található és a lamellák sem rugalmasak, ettől válik nagyon gyorssá. Nem csoda, hogy gyakorlatilag nincs fékút. Azaz van, de így nagyon rövid, negyed fordulatos.

A fékút ebben az esetben filc lamellákkal hosszabbítható meg, ami ugye rugalmasabb, és összenyomható a gyári lamellákhoz képest. Három darab volt szükséges ahhoz, hogy a fékcsillagon egy teljes fordulatot kelljen tekerni a két szélsőséges állapot eléréséhez. Így már van szabályzási lehetőségünk és persze a hibákat is jobban tolerálja fárasztásnál a fék.
Van elképzelésem arról, hogyan sikerülnek ilyenre ezek a fejlesztések, műszaki megoldások, és hogyan mutatkozhatnak meg ezek a hétköznapi horgászatok során. Szembetűnő, hogy egy ilyen fékrendszer nem a finomkodásról szól, nem feltétlen „hétvégi, családos” pecára tervezték. Az alábbi sorok szigorúan az én gondolataim, elmélkedéseim, ezért nem feltétlen tükrözik a valóságot. Röviden azért leírom, de sem vitatkozni nem szeretnék, sem megbántani nem szeretnék senkit! Szóval, SZERINTEM nem mérnöki túlkapásokról van szó egy ilyen extra gyors fék megalkotásánál, hanem inkább néhány „extrém horgász”, extra igényei alapján történik a fejlesztés. Mondjuk egy verseny horgász igényei az irányadóak. Ez teljesen rendben van és abszolút érthető. Megálmodja magának, aztán a mérnökök megtervezik, a gyártó megvalósítja és örül neki, tökéletesen tudja használni, elégedett a működésével, kiszolgálja a személyes igényeit, hiszen Ő álmodta meg. Elégedettsége okán tömeggyártásba kerül és a marketing segítségével később ez lesz a trend, ez lesz az elfogadott jó cucc. Igen megértem, elfogadom én is, de ami neki(k) jó, az közel sem biztos, hogy a sok százezer másik horgásznak is jó lesz. Aztán sokan megveszik, azt mondják rá, hogy ez így jó, mert a „nagy Ő” is ezt az orsót és így használja, tehát elfogadja a mester tapasztalatát, és jobb esetben megtanulja kezelni. (Nyilván verseny körülmények között egyéb lehetőségek is felmerülnek a fárasztásnál, mint például a kikapcsolt visszaforgás gátló érvényesítése, vagy akár kézzel ráfogunk a dobra és így fékezzük a kirohanásokat. Ezek az apróságok mind indokolják a fékrendszer „butítását”, gyorsítását, mert ugye vannak olyan körülmények, amikor nem érünk rá a fékcsillagot tekergetni.) Van a rosszabb eset, amikor valaki egyszerűen elfogadja a „buta de gyors” féket, mert ez az orsó ezt tudja (éppen ez a divat is) és végállásban „fáraszt”, amikor a dob meg sem mozdul. Ez utóbbi azért érthető, mert ellenkező esetben a hal vinné el az összes zsinórt (is) és esély nem lenne a part felé húzni. Tehát ha nincs se gyakorlat, se megfelelően működő fék, akkor mi van? Marad a satu fék, mert ugye nem, vagy csak alig szabályozható a fékerő, így már csak a bot rugalmasságába lehet bízni. Ez utóbbi édes kevés még egy tapasztalt horgász számára is, különösen egy komolyabb hal esetén. Ráadásul, ha vastag a zsinór, tuti a horog, veszíteni meg ugye senki sem szeret - különösen a barátok, család előtt – marad végül a tépett szájú hal. ☹ Összegezve nem feltétlen kell elfogadni, hogy a „gyári” minden esetben jót jelent számunkra. El lehet fogadni, meg lehet szokni, de szerencsére van lehetőség változtatni rajta a saját igényeinknek megfelelően. Akkor miért ne tegyük? Azért, mert sokan képesek elfogadni valamit, és elkönyvelik „normálisnak” az attól még nem biztos, hogy jó is. 😊

A rotor és alkatrészei. A zsinórvezető bonyolult műanyag és csúszó alkatrészeit két egyszerű golyóscsapággyal váltottam ki. A végeredmény a tökéletes, egyenletes forgás. (Fontos, hogy megfelelő hézagolás is szükséges!)

Az orsóház bontása után szembetűnő a teljes kenőanyaghiány és a nagy fehér műanyag csúszócsapágy a tányérkerék jobb oldalán. Nagyon gyakori jelenségek és attól, hogy „gyári” egyáltalán nem jók!

Kinagyítottam, hogy még jobban látszódjon a tányérkerék a gyári „kenéssel”. Félre értés ne essék ez nem a gyár spórolásáról szól! Aki rendszeresen követi az írásaim, az tudja a helyes választ! 😊

A wormshaft végén látható csapágy csak a darabszámot növeli, távtartó szerepet játszik a mérte miatt, de „hagyományos” funkciója nincs. Nem én terveztem így, én csak átalakítottam, de a tuning már csak ilyen! 😊

Ez a csapágy viszont tökéletesen funkcionál a wormshaft végén. Otthoni körülmények közt nem javaslom az alábbi beavatkozást!!! A csapágy beépítése igényel némi tervezést, precizitást, megfelelő szerszámokat, mivel a csapágy méretéhez kell igazítani az orsóházat. Itt bizony nagyon pontos fúrásra van szükség és nincs sok hiba lehetőség, egészen pontosan egyetlen lehetőségünk van! Vagy lesz egy zacskó alkatrészünk és veszünk egy új orsót, vagy ügyesek vagyunk és bízunk magunkban! 😊 (Én ma négyszer csináltam meg a műveletet és nem kellett új orsót vennem a gazdinak.) Hangsúlyozom: NEM AJÁNLOM otthon megcsinálni!

Épül az orsó. Megjegyzem, hogy az egyik orsóból hiányzott a Slider egyik vezető tengelye (eredetileg kettőnek kellene lennie, a képen ugyan nem látható, mert a dobemelő tengely kitakarja). Szegény munkásember kifelejtette az összeszerelésnél. Sok melója van, teljesíteni kell a kvótát és egyébként valószínű, hogy nincs túlfizetve. Tudom, hogy rohadt bosszantó ez mindenkinek, mert sajnos nem látunk át az orsóházon. Hiányzik ugyan az alkatrész fizikailag, de amíg nem bontjuk meg az orsót nem tudunk róla, mert működik enélkül is, így használjuk… egy darabig. Aztán jön az első komolyabb terhelés, törik egy alkatrész (egy másik hiánya miatt) és kuka az egész orsó. Szomorú történet, de sajnos ez ilyen rizikós manapság.