Megérkezett a műhelybe a 2024-es Shimano Vanford 2500HG-A típusú orsó, ami még nem volt vízparton használva. Gazdája nem szerette volna használatba venni a tekerőt a gyártósori összeszerelés bizonytalansága miatt és természetesen tisztában van a műanyag csúszócsapágyak hosszútávú káros hatásaival, így ezek helyére rögtön az orsó pályafutása elején golyóscsapágyak lettek beépítve. 
A golyóscsapágyak működéséről, szerepéről és fontosságáról már többször írtam, de tervezem egy alaposabb összefoglaló megírását a jövőben, mert sajnos még mindig óriási tévedések és félreértések vannak ezekkel kapcsolatban, pedig a működésük egyszerű fizika, pozitív tulajdonságaikhoz nem fér kétség. A másik fontos dologról a „null kilométeres szerviz” létjogosultságáról és fontosságáról is szeretnék egyszer bővebben írni egy összefoglalást, mert sokan nem értik miért van erre szükség. Ezzel kapcsolatban is vannak tévhitek és ellenérzések, pedig ez csak a gyártósori összeszerelési munka és a fogyasztói társadalom működésének a szülöttje. 
Nyilván, aki átgondolja az összefüggéseket és utána is néz a dolgok menetének, annak sok újdonságot nem lehet mondani és nem is kell. Nekem meg időt kellene szakítanom ezek leírására, de a rengeteg munka mellett nagyon nehéz.
Nyilván, aki átgondolja az összefüggéseket és utána is néz a dolgok menetének, annak sok újdonságot nem lehet mondani és nem is kell. Nekem meg időt kellene szakítanom ezek leírására, de a rengeteg munka mellett nagyon nehéz.Visszatérve az orsóhoz, elődjéhez képes műszakilag nem sok változtatást véltem felfedezni, de azért akad. Nem dokumentálom az orsók és alkatrészeik méreteit, csak ami számomra műszakilag fontos paraméter, ezért nézzétek el nekem, hogy a dob átmérőjét és a zsinórkapacitást nem írom le, vagy éppen az orsó súlyáról sem tudok nyilatkozni, mert számomra nem releváns és egyébként ezeket a gyártó oldalán meg lehet tudni. Tervezésben – ami elsősorban az orsóház külsőjét és belsőjét érinti – vannak ugyan eltérések, de felhasználói szempontból ezeknek nincs jelentőségük, legalábbis a műhely asztalon ezek nem derültek ki. Csak úgy, mint az elődjébe, ebbe is plusz hat darab csapágyat lehet beépíteni, a gyári hét csapágy mellé, amit inkább a fotók leírásában részletezek, ezért nézzétek meg és olvassátok el azokat is, mert ezek tényleg fontos paraméterek! 
Továbbra is szeretettel várlak benneteket és az orsóitokat a műhelyembe!
2024 októbertől újra lehet GLS futárszolgálattal is küldeni az orsókat teljes karbantartásra, ennek részleteiről és feltételeiről üzenetben vagy telefonon értekezzünk!
Üdv. Attila
A hajtókar gombja már a gyárban két golyóscsapágyat kapott. Ugyan korrigálni kellett a hézagolást, de (sajnos) ez szinte természetes. A golyóscsapágyakkal ellátott gomb gyönyörűen, akadálymentesen tud fordulni, amit horgászat közben szinte nem lehet érezni, ha kottyanás mentesen ki van hézagolva, az maga a tökély! Másik nagyon fontos erénye, hogy a golyóscsapágyakon forduló alkatrészek nem kopnak, sem a gomb belsője, sem a tengely, tehát a későbbiekben maximum a csapágyat kell cserélni (már ha egyáltalán tönkremegy) nem pedig az egész hajtókart, a tengelyt, vagy a knobot. Ez a két csapágy komfortosabbá teszi a tekerést és persze hosszútávon egy csomó kopásból eredő kártól megkímél.
A fékrendszerben filc lamellák találhatóak, gyanítom a nagyobb méreteknél már karbon lamellák vannak a nagyobb fékerő eléréséhez, csakúgy, mint az elődöknél.
A zsinórvezető görgő csapágyazása gyári állapotában számomra (és fizikailag is) ellentmondásos, sőt egymás ellen dolgozik két alkatrész. Van benne egy golyóscsapágy és egy csúszó megoldás, ami nevezetesen egy alumínium persely. Terhelés alatt a golyóscsapágy gyönyörűen forog(na), de a mellette lévő persely éppen a súrlódást növeli, tehát maga a görgő mégsem tud rendesen, ellenállás nélkül forogni. Ennek eredménye hosszútávon a csavarodó zsinór és a görgő kopása lesz. Ha kidobjuk az alumínium perselyt és a helyére golyócsapágy kerül, akkor már két golyóscsapágyon tud forogni a görgő, ellenállás nélkül, szabadon. Ennek azért az is feltétele, hogy a hézagolás tökéletes legyen, ellenkező esetben több kár okozhatunk, mint amennyi hasznot reméltünk a beavatkozástól. Két golyóscsapágyon, megfelelő hézagolással tökéletes lesz a görgő forgása terhelés alatt is, tehát nem fog csavarodni a zsinór és a görgőt is kíméljük. Egyetlen hátránya a zsinórvezető csapágyának, hogy fogyóeszköz: nagy terhelés, nagy fordulat, beázik, még a legdrágább rozsdamentes csapágyból is kimosódik a kenőanyag, tehát annak is hangja lesz idővel, tehát időnként cserélni kell.
Ugyanezen a képen jobb oldalt (a dobtengelyen) található egy műanyag persely, ezt is érdemes golyóscsapágyra cserélni, ennek ugyanis a fárasztásnál van funkciója, ugyanis ezen forog a dob.
Bontás után mondhatni elégedetten tapasztaltam, hogy ebbe az orsóba éppen elégséges volt a kenőanyag. Ebből arra következtetek, hogy a gyártósoron éppen nem tartott cigiszünetet az a melós, aki kenőanyaggal látja el a szerkezetet. 😊
Ezen a képen látható, hogy a dobemelő rendszerhez tartozó "wormshaft" utólag a tengely elején kapott egy golyóscsapágyat. Ez a művelet már nem olyan egyszerű, mint az elődöknél, nagyobb odafigyelés és agyalás szükséges a hézagolásához és persze megfelelő hézagoló sem hátrány. Itt már mérni kell és precíznek lenni. A gyártó ugyanis módosított a házon (a csapágyfészken), aminek egyetlen logikus magyarázata az, hogy ne akarjuk utólag egyszerűen csapágyazni a tengely elejét, jó oda az a műanyag. A hacker viszont megoldja! 😊
A wormshaft tengely hátsó vége is kapott egy golyóscsapágyat, ez különösebb bonyodalommal továbbra sem jár, de a hézagolással itt is észnél kell lenni.
A kép baloldalán jól látható, hogy a csiga mindkét végén golyóscsapágyazott, csak úgy, mint a korábbi típusoknál. Középen a wormshaft tengely, aminek mind a két végére golyóscsapágy tehető utólag.
A jobb alsó sarokban a „Pawl” elnevezésű alkatrész, ami talán „peceknek” fordítható magyarra, de hivatalos magyar elnevezést még nem talált ki rá senki. Apró alkatrész, de a funkciója annál fontosabb. Ez a kis pecek közvetít a csigatengely és a slider között, gyakorlatilag ez mászkál a barázdában. Nagy terhelés nincs rajta, és kb. csak egy negyed fordulatot tesz meg az útja elején és végén, amikor a dobemelés az alsó és felső holtpontjához ér. Ez az alkatrész csak a régebbi és a legfelsőbb kategóriáknál volt csapágyazva gyárilag (pl. régebbi Shimano Stella, Vanquish sorozat), viszont a precíz illeszkedésért és a tartós működésért én a mai napig minden orsónál (amennyiben lehetőség van rá) csapágyazom és nagyon pontosan hézagolom, mert rengeteg jövőbeli hibától és bosszúságtól megóvja a dobemelő rendszert és az orsó gazdáját. Szóval ide általában egy vagy két golyóscsapágy helyezhető (a kidobott műanyag méretétől függően), ami egy precíz beállítással örök élet és filléres beruházás.
Az összeszerelés egyik fázisában az orsó, épp megkapta a kiváló minőségű és mennyiségű kenőanyagokat. A kenőanyagok minőségéről és mennyiségéről is írok majd egyszer bővebben, mert elképesztő "csodákkal" és megmagyarázhatatlan dolgokkal találkozom az asztalomon, amikor kibontok egy orsót, de ebbe most nem megyek bele... 🙂
Ezen a képen jól látszik az golyóscsapágy a tengelyen, amelyen a dob fordul fárasztáskor. Ezentúl már nem a műanyagon csúszik, hanem egy csapágyon fordul ellenállás nélkül. Sokan megkérdőjelezik a jelentőségét pedig ez sem atomfizika. Csúszás, súrlódás, nagy felület, terhelés... kontra golyóscsapágy.
Az elkészült orsó, ami gyakorlatilag csavarjaira lett bontva, az alkatrészek megtisztítása után újra összeszerelve. A (cserélhető) műanyag csúszó megoldások golyóscsapágyakra cserélve, precízen kihézagolva, ellátva megfelelő minőségű és mennyiségű kenőanyaggal. Valahogy úgy, ahogy a gyár mérnökei megálmodták és megtervezték… de a gyártósor, a tervezett amortizáció, a fogyasztói társadalom, a rendszer fenntartása… nem teszi lehetővé… ebbe sem mélyülnék most el! A lényeg, hogy jó az orsó! 😃