Ahogy az előző posztomban ígértem, írok egy kicsit bővebben az Okuma X-Spot Spod&Marker orsójáról. Azt gondolom a visszaforgás gátló témáját már kimerítettem, így erről most nem lesz szó. A lényeg, hogy van rajta kapcsoló és már működik. 😊 Szó lesz viszont az orsó egyéb tulajdonságairól. Az egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy elég olcsó, különösen most akcióban. Ebben az árkategóriában abszolút hiánypótló, mert nem igen tudok ennyi pénzért etetőrakétához orsót ajánlani. A golyóscsapágyak számát nézve, nem vitte túlzásba a gyártó őket, összesen két darabot találtam benne, egyet a tányérkerék bal oldalán, egyet a csiga felső, rotorhoz közelebbi végén, (plusz a visszaforgás gátló tűgörgős rendszere a harmadik). Mivel új orsóról beszélünk, első tekerésre nem tűnt rossznak a futása a műanyag csúszócsapágyak ellenére sem, de ugye itt még nincsenek kopások és majdnem eltalálták a hézagolásokat is. Az egyetlen bántó hang a dobemelő rendszer halk „kerregése”, amit a kissé túlsúlyos alumínium dob okoz, ami kereken 200 gramm felzsinórozva. (Az orsó teljes tömege egyébként 723 gramm extra csapágyakkal, felzsinórozva.)
Elkezdtem bontani az orsót, először a dobot és a fékrendszert vettem szemügyre. Egyetlen filc féklamella található a rendszerben, úgyhogy nincs nagy fékerő, talán elég is lehet, majd a vízparton egy izmos dobásnál kiderül. A dobba viszont észrevettem, hogy három darab golyóscsapágy belepakolható a csúszócsapágyak helyett, aminek igazából a fárasztásnál lenne szerepe, de ugye ezzel az orsóval nem fárasztunk halat, csak a karunkat. 😆 Fontos kiemelnem, hogy három fém zsinórklipsz található a dobon, tehát akár ennyi távolságot is kimérhetünk az etetéseknek. Ez nagyon jó dolog! 👌
Ezt követően a rotort bontottam darabjaira. Szerencsére a zsinórvezető görgő is felcsapágyazható, ráadásul két darab golyóssal. Eredetileg itt is két csúszócsapágy van, ami sajnos nem garantálja a tökéletes forgást a görgőnek. Az orsóház megnyitása után ismét találkoztam az Okuma által használt ragacsos zsírral, ami nem a kedvencem semmilyen szempontból. Darabjaira szedve az orsót azonban megnyugtató volt látni, hogy van még fejlesztési lehetőség, ugyanis a tányérkerék jobb oldala, a csiga alsó vége és a wormshaft hátsó vége is csapágyazható. Gyakorlatilag az összes fontos helyre lehet tenni golyóscsapágyat, meg a kevésbé fontosra is, így összesen kilenc darab golyóscsapágy rakható az orsóba a meglévő kettő mellé, tehát 11+1 csapágyas lehet az orsó egy full tuninggal. Ez azért elég jó lehetőség, ugye?! 👍 Persze a sok csapágynak, a javításoknak, korrekcióknak ára van, de még ezzel együtt is megéri az árát a végeredmény. Szerintem egy hosszú távon használható orsó lehet, bár erre is vigyázni kell és foglalkozni vele. Készítettem néhány képet a munkálatokról, nézzétek meg! 😉
❗️❗️❗ Most először szeretnélek megkérni Titeket arra, hogy ha tetszenek az írásaim és a munkáim, osszátok meg az ismerőseitekkel is, hogy még többen képben legyünk az orsókkal kapcsolatban! Eddig valahogy elkerülte a figyelmem ez az apróság, mert nem a fészbuk szakértője vagyok, de ígérem jutalmazni fogom a megosztásokat a jövőben! Előre is nagyon köszönöm! 🙏🙏🙏 🤟😉🤟